Eleanor szemszöge:
Azt hiszem ez a hely az, ahol önmagam lehetek. Ahol a
Josh-hoz fűző/ kötő kis szörnyeteg nem ér el. Itt újra olyan lehetek, amilyen a
varázslat előtt. Teljes. A
Fénybirodalomban csak jó van. Csak jó emberek, tiszta lélekkel.
Gondolkodnom kell. Át kell gondolnom, hogy mi tévő legyek.
Rosszul csináltam, elszúrtam mindent. A szó szoros értelmében. Én… én egy lúzer
vagyok. Nem való nekem a halhatatlan élet és hatalom. Csak bajt tudok csinálni.
Azonban itt magam lehetek. Itt nem az vagyok, aki a Földön.
Fénybirodalomban a halhatatlanok lelki békét keresnek. Ez a mi világunk. Itt igazán azok lehetünk,
akik vagyunk. Azt tehetünk, amihez csak kedvünk van. Ez a hely örökké a miénk. Senki, még Josh sem veheti el
tőlünk. Hisz neki ott van a Sötét birodalom. Ami csak az övék. A gonoszoké. Senki sem mehet a másik birodalomba. Mindenki a
saját oldalán marad. Vagyis ez nem pontos. Ha valaki átáll a rossz oldalra örökre száműzött lesz a
Fénybirodalomból és bebocsátást nyer a Sötét birodalomba.
- Eleanor? – hallok meg egy ismerős hangot.
- Rikki! – állok fel és barátnőm nyakába ugrom.
- Rég nem láttalak. Mi járatban erre felé? - ül le ő is a fűbe.
- Keresem önmagamat –
sóhajtok.
- Ezt hogy érted?
- Rikki… én… én hibáztam. Valamit nagyon elcsesztem és nem
vagyok büszke rá.
- El, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? – mosolyog rám bátorítóan.
- De ez nem bármi.
Ez egy kész rémálom. Amit én kreáltam.
- Olyan rossz azért nem lehet!
A földi síkon nem tudok őszintén beszélni erről a társaimnak. Hiszen a belső
démonom mindig megállít. Nem engedi, hogy bármi
vagy bárki közém és Josh közé álljon.
Itt… itt viszont minden olyan más. A
belső démonom/szörnyem itt nem akadályozhat meg abban, hogy őszintén beszéljek erről. Rikki-t már fél éve ismerem(az
átváltozásom után ide jöttem, hogy békét találjak). Úgy érzem benne is megbízhatok. Talán ő tud segíteni.
Nem minden halhatatlan használ mágiát. Sokan nagy butaságnak tartják, és azt
vallják, hogy csak rossz sülhet ki belőle. Igazuk van!
- Félresikerült az egyik varázslatom és… és Josh-hoz
kötöttem magamat – mondom ki lehajtott fejjel.
- Mi? – pattan fel.
Erre a reakcióra számítok így felnézek rá. Meglepett arccal
néz rám és alig tudja, mit mondjon.
- Tudom. Elcsesztem. Csakis magamat hibáztathatom. Én vagyok
a felelős. De… nem tudom megtörni – kezdek el beszélni, ha már ő nem teszi.
- Ez… ez hihetetlen. De mégis miért? Hogy?
- Őt akartam magamhoz kötni, de elrontottam. Rikki,
én nem tudok uralkodni magamon. Őt akarom. Csak az ő érintésére,
csókjára vágyom. Ha a közelemben van, alig tudom megfékezni magamat. Attól a perctől fogva, hogy feltűnik, én már nem önmagam vagyok.
- Miért akartad magadhoz kötni? – örülök neki, hogy ilyen
higgadtan kezeli a helyzetet.
- Mert akkor ő érezte volna azt, amit én. Akkor ő gyengült
volna el, a puszta jelenlétemtől. Akkor meg tudtam volna ölni – magyarázok.
- Eleanor, te nagyon nagy pácba keveredtél – sóhajt fel.
– Próbáltad már megtörni?
- Ó, ne is kérdezd! Ezerszer! Nem sikerül! Nem megy!
- Próbáld meg a Mágia kódexet használni.
- Azt titkosírással írták még a középkori halhatatlanok.
Fogalmam sincs, hogyan fejtsem meg.
- Eleanor, én csak ezt tudom tanácsolni. Keresd, keresd a megfejtés kulcsát. Mielőtt
túl késő lesz – az utolsó mondatot suttogva mondja, majd feláll.
- Várj! Kérlek… ne mondd el a barátaimnak. Ez… olyan…
- Nyugalom! Bennem megbízhatsz! Azonban jobban tennéd, ha
mástól is segítséget kérnél. A klánotokban van több száz éves ember is. Ő
többet tudhat a kódexről, mint én.
- Oké, köszönöm.
Megölel, majd elfut. Csak egy csíkot látni belőle. És z a
csík is elég hamar eltűnik. Elterülök a fűben és kizárom a külvilágot. Gondosan a
kedvenc helyemre koncentrálok és pár pillanat alatt ott is találom magamat.
Ugyanis itt, ha valamire eléggé koncentrálsz, és tényleg akarod, hogy úgy
legyen, a tiéd lesz.
Sydney egyik hangulatos kávézójában találom magamat.
Mosolyogva hátradőlök a székben és nézem a szintén halhatatlan társaimat. Mind olyan boldog. Egyiküknek sincs olyan gondja, mint nekem. Azonban csak
pár percig élvezhetem ezt az idillt, mert egy üzenet visszahív a földi síkra.
~ A szüleid égen,
földön keresnek! Siess haza, bárhol is légy! – hallom meg Carly hangját a
fejemben.
Fogalmam sincs, hogy mi lehet ilyen fontos, de
visszajuttatom magamat a Földre, majd a szüleim házába.
- Vagyok - lépek be a nappaliba.
- Kicsim! Hol voltál? – trappol le a lépcsőn anya.
- Csak… sétáltam. Mi olyan
fontos?
-A családi nyaralás. Vagy nem emlékszel? Ilyenkor esedékes –
ül le a kanapéra mosolyogva.
Elkomorodok. Mi? Pont most?
Pont ebben a helyzetemben? Nem! Nem
mehetek el! Meg kell törnöm a varázslatot! Mindenképpen. Most nem mehetek
nyaralni.
- Én… idén nem szeretnék elmenni – mondom.
- Mi? –kérdezi együtt Damien és Mark.
- De ez családi
nyaralás. Együtt megyünk. Mind az
öten – szólal meg apa is.
- Én viszont nem szeretnék.
Muszáj… maradnom kell.
- Miért? – áll fel anya.
- Csak… mert. Tudom, hogy az elmúlt fél évben eléggé furcsa
vagyok/voltam, de meg kell értenetek. Maradni szeretnék… kérlek! – könyörgök.
- Kislányom… ugye nincs semmi baj? – jön közelebb apa is.
- Nem! Dehogy! Maradni akarok, értsétek meg! Elmondanám, hogy
miért, de… nem tehetem. Bízzatok meg bennem!
- Rendben. Ám legyen, maradhatsz! –mondja apa. Az ő szíve
mindig megenyhül, ha bevetem a boci szemeimet. – De ha hazaértünk elmondod,
hogy miért…
-Én… de… - a titkunkat nem árulhatjuk el halandóknak. Igaz,
az évszázadok során sokan megtudták(az idősebbek igazolni is tudják), de ők
legtöbbször a rossz oldalon végezték. – Oké.
Addigra tuti kitalálok valami ütős hazugságot… Ebben kifejezetten
jó lettem 6 hónap alatt. ;)

Na benéztem már ide is :) Nagyon jó kis sztori lesz ez :D
VálaszTörlésÓ, nem kell azt a varázslatot megtörni xd legyenek együtt *-* Az kéne, hogy Josh szerelmes legyen El-be, és etől megváltozna, nem lenne gonosz ^^ De ilyen úgy se lesz :'(
Na mind1 hozd hamar a kövit!! :)
Köszönöm szépen. :)
TörlésAz ötlet az jó! Amúgy bármi megtörténhet. ;)
De adtál egy jó ötletet. Majd kiderül, hogy mi az.
Sietek vele, legkésőbb holnap fent lesz.