2. évad 1. rész - Egy rémálom kezdete

Csókolomsztok! :P

Itt is vagyok a 2. évad 1. részével. Remélem örültök neki, hogy nem így hagyom abba a sztorit. 

Én minden esetre virulok, ugyanis tegnap tévézés közben kipattant a fejemből a tökéletes befejezés a To live forever-höz. :D
Gyerekek, 1000+ megtekintés? KÖSZÖNÖM! 

Mit gondoltok az új fejlécről? Tetszik? Szerintetek miért pont ilyen? 

xx Tita

Az élet nehéz! Mindig is nehéz volt, és mindig is nehéz lesz. És ez mindenkire igaz!

(3 hónap múlva)

Eleanor szemszöge: 

Az életem egy nagy rakás szerencsétlenség. Megöltem Josh-t, ezzel végérvényesen elintézve, hogy ne lehessek együtt Dylan-nel. SOHA. Hetek óta nem beszéltem Stefan-nal, azt se tudom hol van, Mark rám se hederít, naphosszat azzal a Nina-val van. Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe, erre én jól összeveszek a szüleimmel. Nem is akarnak hallani arról, hogy nem szeretnék továbbtanulni. (Márpedig miért kéne? Halhatatlan vagyok, könyörgöm! Nem kell tanulnom, anélkül is tudok mindent. Nem kell dolgoznom, mert bármit, amire szükségem van, meg tudok teremteni.)

Clark pedig közölte velem, hogy szokjak hozzá a gondolathoz, hogy hamarosan tovább kell állnunk. Londonba költözünk. 

- Nincs jó napod, ugye? - ül le mellém Carly. 

- Az elmúlt időben nincs sok jó napom - kortyolok bele a teámba. 

- Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni? - mosolyog rám. 

- Minek? Hiszen....

- Tudom, hogy tudunk manifesztálni. De nőből vagyunk, könyörgöm! Gyere, kapj fel valami tűrhető cuccot, és irány a pláza! 

- Honnan van neked pénzed? - állok fel.

- Elég gazdag családból származom. Vannak tartalékaim. 

***

- Ezt? Na ne! Ezt soha! - nézegetem magamat a próbafülke tükrében.

- Ó, dehogynem, kisanyám!

- De ez nem az én stílusom. A saját ízlésed szerint akarsz felöltöztetni, ez nem kóser! - mondom.

- Megvesszük és kész - mosolyog rám. -Kövi. 

- Azt hittem vásárolunk, nem pedig olyan cipőket veszünk, amikben kitörik a bokám - nézek Carly-ra.

- Tudsz te abban járni, csak akarnod kell. 

- Jó, max majd odaadom neked szülinapodra, jó? A következőt én választom. 

- Ez már az én stílusom - vigyorgok. 

- Ahogy akarod. De a két partiszerkót megvesszük. 

Ezekkel, és Carly cuccaival a pénztárhoz sétálunk, fizetünk, majd úgy döntünk beülünk egy kávézóba. 

- Egy forrócsokit - mondom a pincérnek. 

- Semmit - rázza a fejét a barátnőm. Majd, amikor a pincér hallótávolságon kívülre kerül, folytatja. - Minek kértél? Úgyse érzed az ízét. 

- Szeretnék úgy élni, mint a normális emberek. Ez pedig a normális emberi élet része. 

- Nekem mindegy. De mesélj, mi van veled meg Dylan-nel? 

- Á, semmi. Még mindig ugyan olyan jól megvagyunk. Beszélgetünk, hülyéskedünk eljárunk moziba, de....

- De mi? - néz rám furán. 

- Itt a forrócsokoládéja - jön meg a pincér. 

- Köszönöm. Nos, nem tudom pontosan.... olyan rossz, hogy nem csókolózhatunk, nem sétálhatunk kézen fogva, mert Josh megmérgezett. 

- Nem tudom mit csinálnék, ha Cody-val és velem történne ez - gondolkodik el. 

- Túlélnéd. Te idősebb, okosabb és kitartóbb vagy, mint én - kortyolok bele a forrócsokiba. 

***

Mosolyogva szállok ki a kocsiból, majd Carly-val elkezdjük bepakolni a cuccokat. Az ajtónál leteszem a kabátomat, és a nappali felé veszem az irányt. 

Azonban amikor belépek a helyiségbe az összes táska kiesik a kezemből. Remegő lábakkal lépek a kanapé mellé, és amikor tudatosul bennem mit is látok, sírva borulok a földre.

Damien szemszöge: 

- Hogyan is mentettél ki minket anyánál? - kérdezi tőlem az öcsém. 

- Eleinte csak ültem ott, farkasszemet nézve anyuval, de szerencsémre megjött apu, és ki tudtam szökni. Azóta a ház közelében sem voltam - válaszolok. 

- Jól széthullott a család - gondolkodik el -, El is összeveszett anyáékkal, én az időm nagy részét Nina-val töltöm, te meg bujkálsz. 

- Ja, és hamarosan költözünk. 

- MI???

- Így jár az, aki túlságosan is a csajával van elfoglalva. A rózsaszín ködön kívül nem lát mást - ütögetem meg a hátát. 

21. rész - MEGÖLTEM!

A végén nem megijedni! Gondolatban nem megölni engem! Emlékeztek a szavazásra? :DD

2. ÉVAD!!!!!!!!!!!!! 

Eleanor szemszöge: 

- Neked nem mondta, hogy elmegy? - kérdezem Matt-től. 

- Nem, egy szóval se - válaszol. 

Fel-le kezdek el járkálni a nappaliban. Azon töröm a fejemet vajon hova mehetett Dylan. 

- Ettől nem fogsz rájönni! - nyom le a kanapéra Carly. - Csupán csak megszédülsz. 

- Baja esett. TUTI, hogy baja esett - nézek rá kétségbeesetten. 

- Dylan okos gyerek és ráadásul halhatatlan. Mi baja lenne már? 

Ekkor egy kép ugrik be. 

Dyl és Josh. A parkban...... ne! 

***

Futok. Amilyen gyorsan csak tudok. Dylan vele van, ezt érzem. Baj van. 

Mikor a tisztásra érek megpillantom őket. 

Josh kezében egy tőr(biztosra veszem, hogy mérgezett), és Dyl fölé tornyosul. Egyből az a kép villan fel előttem, amikor 500 évvel ezelőtt ugyanígy voltak. 

- Hagyd őt! - kiáltok fel. 

Mind a ketten felém néznek. Dylan aggódva, Josh pedig egy gonosz mosollyal az arcán. 

- Remek, végre megérkeztél - mondja. 

- Eleanor! Menj el! Veszélyes! - kiabál rám Dyl. 

- Te csak hallgass! Szabad akarata van, ő dönt arról, hogy mit csinál. Most például végig akarja nézni, ahogy megöllek. Pont, mint 500 éve - vigyorog Josh. 

- Itt egyvalaki fog meghalni. És biztosítalak róla, hogy az nem Dylan vagy én leszek - mondom. 

- Azt hiszed képes lennél megölni? Kötődsz hozzám! Varázsoltál! 

- Azt te csak hiszed, rég megszabadultam a kötéstől. Gyűlöllek. Megvetlek és nem utolsó sorban a halálodat kívánom! 

Erre csupán annyi a reakciója, hogy gúnyosan felkacag. Arra viszont nem számít, hogy ezt kihasználva kikapom a kezéből a tőrt és én teperem a földre őt. 

- Na? - nézek a szemébe. 

Damien szemszöge: 

- Kisfiam! - állít meg anya. 

- Igen? - fordulok meg. 

- Hol van a húgod és az öcséd? 

- Honnan kéne tudnom? Nem vagyok a bébiszitterük - vonom meg a vállamat. 

- El már több mint fél éve rettentően furcsa. Nem eszik, nem iszik, alig jár haza. Ti pedig egy hónapja csatlakoztatok hozzá.... mi folyik itt? 

- Anya..én.... mennem kell! Majd... máskor beszélünk. 

- Damien Alexander Knight! Nem mész sehova addig, amíg nem adsz magyarázatot erre a sok fura dologra. Időm, mint a tenger. Kezdheted - ül le az egyik székre. 

Elfuthatnék. Felpattanhatnék a székről és rohanhatnék, mint egy félőrült, de akkor még nagyobb bajba keverném magunkat. 

Kifújom a bent tartott levegőt és valami hihető hazugság után kutatok. 

Azonban ahogy egyre jobban húzom az időt, anya egyre inkább biztos lesz abban, hogy titkolunk előle valamit. 

Na és hol vannak ilyenkor a testvéreim? 

Mark szemszöge: 

- Szia, Mark! - ül le mellém Nina. 

- Szia! Rég láttalak! - mosolygok rá. - Sokat változtál, jól nézel ki. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Kondizol, vagy mi? 

- Ja az elmúlt időben sokat edzettem. Milyen az egyetem? - kortyolok bele a Cola-ba.

- Remek. Sokat kell tanulni, de.... meglesz az eredménye. Na és a fősuli? 

- Elmegy. Jobban szerettem a gimit. A jól megszokott társaság, bosszantottuk a tanárokat.. meg amúgy, a környezet.   

- Elmegyünk a parkba? Rég jártam már ott - pattan fel a helyéről Nina. 

- Csak ön után kisasszony - nyitom ki a kávézó ajtaját. 

- Köszönöm uram! - mosolyog rám. 

Eleanor szemszöge: 

- Erre mit lépsz? - kérdezem Josh-tól. 

- El! Szállj le róla! Hagyd, és gyere! Menjünk! - szól rám Dyl, de sem hallgatok rá. 

- Majd ha megöltem! - kiabálok. 

- Akkor tessék csak! Itt az alkalom. Ölj meg! - mondja Josh. 

Az egyik felem ezt kiabálja: "Tedd meg! Öld meg, és akkor vége!", a másik viszont ezt: "Ne tedd! Te nem vagy gyilkos!". 

- Ölj meg, mint ahogy én is megöltem Zack-et! És mint ahogy ő megölte az apámat! 

- Mi? - engedek a szorításból. 

- A te drágalátos, öreg haverod ölte meg apámat. Csak azért, mert megalkotta a mérget, amivel megmérgeztelek. Egyszerűen ledöfte. Nekem pedig végig kellett néznem....

Már éppen megsajnáltam volna, amikor befejezte a mondandóját. 

- ... viszont én is élvezettel néztem végig Zack halálát. És hidegvérrel megöltem volna a barátodat is, ha te nem jössz. 

Ennyi. Se szó, se beszéd, a szívébe döftem a tőrt. 

- Na... nagy hibát követtél e..el. Mivel most meghalok vég...végérvényesen elintézted azt, hogy sose teljesedjen be a szerelmetek Dylan-nel. Csak én tudom az ellenszer összetevőit, most viszont magammal viszem a sírba ezt a titkot. Egy nap majd újra találkozunk Eleanor Marie Knight. Hisz az örökkévalóság sok idő..... - lehunyja a szemét. Meghal. 

Viszont biztosra veszem, hogy a lelke átvándorol egy másik testbe és Josh nemsokára újra gyerek lesz. 

- Mi... mit tettem? - borulok a fűbe. 

- Hé, El! - ölel át Dylan. - Minden rendben lesz. Sss, ne sírj! 

- Ugyan, hogy lenne már minden rendben? Hm? MEGÖLTEM! Sose tudjuk meg az ellenszer összetevőit.... tudod ez mit jelent, ugye? 

Az író szemszöge: 

Eleanor szépen lassan lenyugszik, majd Dylan-nel együtt elindulnak a villa felé. 

Amikor hazaérnek El nem szól senkihez semmit, csupán felfut a szobájába és kulcsra zárja az ajtaját. 

Elővesz egy piros cetlit, majd ennyi ír rá: 

A végén minden jóra fordul. Ha nem, akkor még nincs vége. 

- Ezt ne felejtsem el észben tartani! - szúrja fel egy gombostűvel az íróasztala fölötti parafatáblára. 

Vége...

20. rész - Egy nap minden rendben lesz

Carly szemszöge: 

- El, biztos, hogy jól vagy? - lépek a barátnőm mellé. 

- Igen, teljesen. Öltözzünk és induljunk, jó? -erőltet egy mosolyt az arcára. 

- Oké. 

Felveszem a lila szoknyát, amit tegnap előtt vásároltunk a plázában, majd elkezdek sminkelni.

- Szerinted? Milyen? - fordul körbe Eleanor. 

- Mintha rád öntötték volna. Szerintem azt a magassarkút vedd fel, amit Mark-tól kaptál szülinapodra - teszek fel egy kis pirosítót. 

- Á, lapos talpút veszek fel. Különben leesik a lábam - nevet fel.

- Mi van Dylan-nel? 

- Eléggé maga alatt van, már 5 napja bezárkózott a szobájába. Magát hibáztatja, pedig én mondtam, hogy ő csak meg akart menteni. Reggel is könyörögtem neki, hogy legalább fürödni menjen el.

- És? - húzom fel a lila magassarkúm. 

- Egy feltétele volt. Menjek el - kap fel egy bolerót El. 

***

- Mondtam már, hogy imádlak, James? - öleli meg Eleanor a volt pasiját. 

- Miért is? 

- Hála a bulidnak kicsit elfeledhetem a problémáimat - húzza le a negyedik üveg wisky-t. 

- Szerintem nem kéne innod - suttogom a fülébe. 

- Ugyan Carly! Lazíts már! Nem rég töltötted be a 100-at.... az élet rövid.... de mond, miért nem öregedsz? - fürkész.

Többen felénk kapják a fejüket én meg elmormolok egy "Csak be van rúgva, nem foglalkozni vele!" mondatot, és kiráncigálom őt a házból. 

- Ezt miért? - szabadítja ki magát a szorításomból. 

- Miért? Részeg vagy angyalom! Még a végén azt is elkotyogod, hogy mik vagyunk. Most azonnal haza megyünk! - parancsolom a kocsihoz. 

- De miiiiiiiiiért? Otthon csak a gond van! - támaszkodik a kocsinak. Alig áll a lábán. 

- Mert egy nap minden rendben lesz. Csak tennünk kell érte.   

Cody szemszöge: 

- A, Á, B...... E! Ellenszerek - emelem le a polcról a könyvet. 

- Te mit csinálsz? - lép be a könyvtárunkba Damien. 

- Valahol lennie kell egy ellenszernek - ütöm fel a könyvet. 

- Mi?

- Josh ellenszerének az ellenszere. 

- Ismétlem: mi? 

- Ó, mamám! Akkor felvezetem, jó? - nézek rá. - Josh megmérgezte Eleanor-t, de odaadta az ellenszert. Azonban Dyl vérének a hozzáadásával El és ő nem érintkezhetnek egymással. Vagy ha megteszik a húgod meghal. Ezt a folyamatot is visszafordítja valami. 

- Honnan vagy benne ilyen biztos? - lapozgat a könyvben. 

- Mert. Ott van a jin és a jang, a fehér és a fekete, a jó és a rossz, az öreg és a fiatal. Mindennek van ellentéte. Annak a löttynek is kell lennie ellenszerének, amivel megmentettük El-t.    

- Ha te mondod. 

(reggel)

Eleanor szemszöge: 

Reggel arra kelek, hogy a Lawson - Taking Over Me című száma üvölt a szobámban. 

- Mi a.... - ülök fel, de kissé megszédülök, így visszadőlök az ágyba. 

Körbenézek és akkor jut el a tudatomig, hogy valójában csak a telefonom csörög. De oltári hangosan.

- Ha... halló? - veszem fel. 

- Szia kicsim - hallom meg anyu hangját. 

- Igen?

- Csak kíváncsi voltam, mi van veled. Voltam a szülői értekezleten.... - kezdi, de nem hagyom, hogy befejezze. 

- De a jegyeim kitűnőek, és nem is vandálkodom!

- Befejezhetem? Az osztályfőnököd megdicsért téged a jegyeid és a magatartásod miatt, de azt mondta mostanában olyan furcsa vagy az iskolában. Folyton egyedül vagy, a fülhallgatód mindig a füledben csüng és az órákon se vagy igazán ott lélekben. Gond van? 

- Gond? Deho... áúú! - kiáltok fel, ugyanis rám tör a migrén. - Nincs semmi bajom, jól vagyok. Kicsit fáj a fejem mostanában, de biztos csak a front. Mint mondtam, a jegyeim jók. És azért vagyok egyedül, mert... mert én ilyen vagyok, na de megyek, szia! - épp le akarom rakni, mikor anya még ennyit mond: 

- Ne felejtsd el az esti vacsit, szia! 

***

- Soha nem voltam még ilyen szarul - mondom 

- Kellett neked berúgni - vált csatornát Roberta.

- Ó, kösz a jó tanácsot..... amúgy Dylan hol van? - nézek körbe. 

- A szobájában - válaszol Matt. 

Felcammogok, kopogok egyszer, kétszer, háromszor, de még választ se kapok. 

Egyszerűen csak berúgom az ajtót. De Dyl nincs ott. Az ablaka nyitva, nincs beágyazva.

Úgy látszik hirtelen el kellett mennie valahova. De miért épp az ablakon távozott? 

A lépcső már luxuscikk? 

Dylan szemszöge: 

- Csak annyit akarok kérdezni, hogy miért csináltad? - szegezem a tekintetemet Josh-ra. 

- Miért? Ez egy hülye kérdés volt. Hát azért, hogy ő az enyém lehessen - nevet fel. 

- Álmaidban - morgom. 

- Tényleg? - előkap egy tőrt, leteper a földre, majd ennyit suttog:  - Na, mi az utolsó kívánságod Dylan Morgan? 

19. rész - HATALMAS hiba

Dylan szemszöge: 

Mikor aztán az összes hozzávalót(beletelt vagy 5 órába)összegyűjtöttük, elindulunk a házhoz. Azonban amikor a nappaliba lépek, megpillantom Josh-t. Eleanor mellett guggol. 

Már éppen nekiugranék, amikor Matt lefog. 

- Mit keresel itt? - teszi le a kezében tartott dolgokat Carly. 

- Kíváncsi voltam, sikerül-e megszereznetek a dolgokat. És nem okoztatok csalódást - veszi elő azt a hülye művigyorát. 

- Csak húzz arrébb! - lököm meg. 

Letérdelek a kanapé elé, és megnézem El pulzusát.  

- Siessünk! - mondom. 

***

- Állj! - fog le Josh, mielőtt beadnám Eleanor-nak az ellenszert. 

- Már megint mi van? - nézek rá. 

- Még nincs kész! 

- Mi kell még hozzá? - teszem le az üvegcsét. 

- A véred - vesz elő egy kést. 

- Mégis miért? - lép mellém Clark. 

- Meg akarja menteni a szerelmét. Ha tényleg El az igaz szerelmed a te véredre is szükség van. Vagy meghal - vonja meg a vállát. 

- Csak csináld! - nyújtom oda neki a csuklómat. 

Vág rajta egy sebet, kissé fáj, de gyorsan begyógyul. A vércseppeket belecseppenti az üvegbe és felém nyújtja. 

- Gondolom te akarod beadni neki. 

- És mi van, ha ez egy csapda? - kérdezi Damien. 

- Miért lenne az? - ül le a karosszékbe Josh. 

- Meg fog halni! Adjátok már oda neki! - kiált ránk Roberta. 

Megitatom vele az ellenszert. Josh felnevet. 

- Idióta - mondja. - Komolyan ilyen hülye vagy? Szerinted csak úgy odaadnám az ellenszert? 

- Mit értesz ezen? - pattan fel Mark. 

- Dylan és Eleanor sosem lehetnek együtt - mosolyog. 

- Mi van? - emeli fel a hangját Carly. 

- Nincs DNS-csere.Ha nem lenne világos elmagyarázom. Semmilyen testnedvük nem érintkezhet. Nincs csókolózás, egymás poharából ivás, és nincs szex sem.Röviden nem csinálhattok együtt semmit. Ha mégis, El meghal. 

- Ez hülyeség! - kiáltok fel. 

- Én sem hiszek neked! - áll fel Cody is. 

- Jó, akkor leegyszerűsítem neked. Az ellenszer magában megmentette volna, de a véred hozzáadásával biztosítottam, hogy ha a DNS-ed a szervezetébe kerül, a folyamat újra megindul és a barátnőd meghal. Érted? De ha nem hiszel nekem próbáld csak ki! De ha mégis kinyúlik ne gyere hozzám sírva - néz rám, majd egyszerűen csak eltűnik.  

Eleanor szemszöge:

- Mi... mi történt? - nézek körbe, amikor kinyitom a szememet.
Damien és Mark azonnal a kanapé elé guggolnak és magukhoz ölelnek.
- Majdnem meghaltál! - suttogja az idősebbik bátyám.
- Arra én is emlékszem... de mi volt utána? Hol van Dylan?
- Ez... hosszú - simít végig az arcomon Stefan. - Annyi a lényeg, hogy jól vagy.
- Ugyan! Mondjátok már el mi van! - pattanok fel.
Azért az jó, hogy megint a régi vagyok.
- Josh keverte a mérget, ő is adta az ellenszert. De sajnos azt is elintézte, hogy soha többé ne legyetek együtt Dylan-nel.
- Ho-hogy mi? - kérdezem kétségbeesetten.
- Sajnálom! - mondja Carly.

***

- Hagytatok volna meghalni! - morgom.
- Te meg mégis miről beszélsz? - néz rám Clark.
- Én... szeretem Dylan-t. 500 éve akárkiként születtem újjá, őt kerestem. Most megtaláltam és Josh elcsesz mindent! Hagytatok volna meghalni, akkor legalább nem szenvednék, mert nem lehetek vele!
- Ne is beszélj ilyenről! - nyom a kezembe egy elixíres üveget Mark.
Azonban vissza is adom neki.
- Ez nem mérgezett. A sajátjaim közül vettem.
- Nem érdekel. Nem iszom többé. Ebben az életemben biztos nem! - veszem fel a cipőmet, majd kiviharzom a házból.

18. rész - A halál tornácán

Sziasztok! Nincs valami sok dolgom, hozom a 18. részt. :) 

Carly szemszöge: 

- Csak súlyosbodik a helyzete. Az ellenszer összetevőit senki sem tudja! - mondom kétségbeesetten. 

- Sss! Halkabban! Még a végén felébred! - szól rám Dyl. 

- Mennyi ideje van, ha nem kap ellenszert? - néz rám Damien. 

- Ha négy hete kapja a mérget akkor úgy... pár napja vagy órája. 

- Te jó ég! - hajtja le a fejét Mark. 

- Tennünk kell valamit! El nem halhat meg! - néz a barátjára Roberta. 

- De mégis mit? Ki a fene tudhatná azt a nyavalyás receptet? - kérdezi Clark. 

- Mondjuk az, aki elkészítette a mérget? - lép be a szobába Cody. 

- Josh? Ha nála lenne, sem adná oda csak úgy - rázom a fejemet. 

- Meg kell próbálnunk! Eleanor-ért! - pattan fel a kanapéról Stefan. 

- Akkor induljunk! - áll fel Mark és Damien is. 

- Mi lesz fele? - int a fejével El felé Roberta. 

- Míg a házban van nem eshet baja - nyitja ki a bejárati ajtót Matt. 

Eleanor szemszöge:

- Hol vagyok? - kérdezem. 

Azonban nincs válasz. Csupán a madarak csicsergését, a fák lombjainak susogását és egy patak csobogását hallom. 

Olyan, mintha a Paradicsomba csöppentem volna. Minden olyan jó... olyan tökéletes. 

- Hahó! Hall engem valaki? - kiáltok még egyszer. 

Most sem érkezik válasz. Egy darabig csak nézelődöm, amikor is megjelenik előttem több alak. 

Mind felém tartanak, fehér ruhát viselnek. Van köztük nő, férfi sőt még pár alig néhány éves gyerek is. 

- Maguk meg kik? - hátrálok. 

- Te vagy Eleanor Marie Knight, nemde? - szólal meg egy vörös hajú hölgy. 

- I... igen. Hol vagyok? 

- Sehol - válaszol egy fekete hajú, fehér bőrű kislány. 

- Mi az, hogy sehol? 

- A köztes térben. Élet és halál közt - válaszol egy idős bácsi. 

Mi?????

Külső szemlélő: 

Míg Carly, Cody, Dylan és a többiek elmennek megkeresni Josh-t, Eleanor a kanapén fekszik. Falfehér arccal, zsíros, összekócolódott hajjal, kiszáradt szájjal. 

Mintha elhagyta volna az életereje.  

A szíve már alig akar verni és a tüdeje is készül felmondani a szolgálatot. A láza pedig bőven van 45 fokos. Már a halálán van.

De valami mégis itt, a földi síkon tartja. Valami különleges erő próbálja életben tartani még egy ideig. De ez sem tarthat örökké. Ha Josh nem adja oda az ellenszert a Kinght lány hamarosan eltávozik. 

Josh szemszöge: 

- Ó, nocsak, nocsak. Kiket látnak szemeim. Kik hívtak ide - vigyorgok a kis társaságra. 

- Tudjuk, hogy te mérgezted meg El-t. Miért jó ez neked? - kiált rám Carly. 

- Ugyan - legyintek. - Halhatatlan vagyok, örökké élek. Kell egy kis móka, ami feldobja a hétköznapjaimat.  

- Mi? Neked az móka, hogy megölöd őt? - ordít Dylan. 

- Szegény, szegény Dylan. 500 éve nem lehettél együtt Eleanor-ral, és most sem lehetsz. Ugyanis a halálán van. 

- Ha a mérget ki tudtad keverni biztos az ellenszer receptjét is tudod - szólal meg Mark. 

- És ha tudom? Szerintetek odaadnám? - kérdezem. 

- Josh! Vagy ideadod az ellenszert vagy megöllek! - szorítja ökölbe a kezét Clark. 

- Tegyük fel, hogy átadom a receptet.... mit kapok cserébe? 

- Ó hogy az a..... - indul meg felém Stefan. 

Azonban mielőtt bármit is tenne Damien lefogja és ennyit kérdez: 

- Mit akarsz? 

- Tudjátok mit? Odaadom. Csak úgy.... nekem már az ajándék, hogy El életben marad - veszem elő a kis papírt a zsebemből. 

- És mi a trükk? - néz rám Matt. 

- Mi lenne? 

Damien szemszöge: 

Kiveszem Josh kezéből a papírt, majd megnézem a hozzávalókat. 

- Azt se tudom mik ezek - nézek fel. 

- Add ide! - veszi ki a kezemből Clark. 

Gyorsan végigfut rajta, majd ennyit mond: 

- Szét kell válnunk, hogy mihamarabb megtaláljuk ezeket. 

- Oké. Én megyek Damien-nel, Carly Cody-val, Roberta Clark-kal, Mark meg Dylan-nel - mondja Matt. 

Felosztjuk, ki mit keres. 

- Ha megtaláltátok az összetevőket telepatikusan üzenjetek - néz ránk Clark, majd mindenki elindul. 

17. rész - Mi történik velem?

Eleanor szemszöge: 

Az elmúlt két hétben kizárólag az iskolára koncentráltam, hisz végzős vagyok. Bár mondjuk nem sok tanulnivalóm van, hisz alig kell átolvasnom egy leckét, máris tudom. Ez egy halhatatlansággal járó képesség. Vagy felelésnél kiolvasom a tanár fejéből. Ilyen egyszerű. ;)

Azonban ami furcsa és szokatlan az az, hogy ma tesiórán megizzadtam!!!!!!!! 

Igen, ez hatalmas tragédia, ugyanis a halhatatlanoknak egyáltalán nem megterhelő SEMMI. Bármikor, bárhol lefutnak akárhány kilométert, felemelnek bármilyen nehéz tárgyat és nem izzadnak. Soha! 

Kissé meglepett, de nem foglalkoztam vele. Egészen eddig a percig. 

Úgy gondolom ideje lenne egy kis pihenésnek, ellátogatok a Fénybirodalomba. Koncentrálok, erőőőőősen, nagyon erősen, de nem.... nem tudom megnyitni az átjárót. 

- Mi a...? - kérdezem magamtól. 

Eddig mindig sikerült, most miért nem megy? 

Nekilátok még egyszer, kizárok minden negatív energiát és gondolatot, koncentrálok, magam előtt látom a helyet, ahova pottyanni szeretnék, ha ott leszek, de nem sikerül. 

Még mindig a szobámban vagyok. 

- Minden oké, húgi? - lép be Mark. - Jól vagy? 

- Persze, csak.... á nem érdekes - legyintek. 

Közelebb lép, majd a jobb kezét a homlokomra helyezi. De el is kapja. 

- El, te.... tűzforró vagy! 

- Mi? Neeem! Az nem lehet, egy halhatatlan nem lehet beteg! - pattanok fel. 

Megnézem magamat a tükörben. Sápadt arc, verejtékező homlok... te jó ég! 

- Cody!!!!!!!!! - rohanok le a lépcsőn. 

- Mi az? Jönnek az ufók? - mosolyog rám, de amint közelebbről is megnéz elfehéredik az arca. - Neked meg mi bajod van? 

- Hát épp ez az! Fogalmam sincs... és alig kapok levegőt. 

- Feküdj le a kanapéra, én elmegyek Clark-ért. 

***

- Na? - türelmetlenkedem. 

- Beteg vagy. Tisztán látszik. 40 fokos láz, izzadás, fáradság.... de az a baj, hogy ennek nem szabadna így lennie - rázza a fejét Clark. 

- Ugye nincs komolyabb baja? - ölel magához Dylan. 

- Sajnos ezt én sem tudhatom. 

- Mióta érzel változást? - fordul felém Carly. 

- Egy hete rám tört a fejfájás. De rendesen, azt hittem felrobbanok. Ma izzadtam tesiórán és mire hazaértem azt hittem elájulok - mondom. 

Cody, Roberta és Carly egymásra néznek, majd Roberta felpattan és idehozza az elixírjeimet(külön szekrényben tartja mindenki a saját ellátmányát). 

- Ez minek? Minden nap iszom, biztos nem ez a baj - ülök fel. 

Cody belekóstol az egyikbe, majd vissza is teszi az asztalra. 

- Ugyan olyan, de szerintem meg van mérgezve. 

- Mi??? - szólal meg Damien. 

- 60 évvel ezelőtt Derek, az egyik haverom is így halt meg. Valaki megmérgezte az elixírjeit. Bőven volt már 150 éves, először elindult nála az öregedés, egyik reggel pedig holtan találtuk - válaszol Cody. 

- De... de én még csak 17 vagyok. Nem vagyok öreg, és mégis ki tenne ilyet? És miért nem éreztem a különbséget? - kapkodom a fejemet Clark, Roberta, Carly és Cody közt. 

- Az mindegy hány éves voltál, amikor megiszod a mérget. Mindenképpen megöl. Mert az íze ugyan olyan, ezért nem lehet észrevenni. Derek-et a mostoha bátyja, Chris ölte meg. A rossz halhatatlanok közé tartozott - magyaráz Clark. 

- De mégis melyik rossz halha.... Josh! - kiáltok fel. - Ő volt az! Biztosra veszem! De mégis hogy jutott be a házba? Hogy-hogy nem vettük észre? 

- Josh már 140 éves. Okos, gyors és ravaszabb egy rókánál is - mondja Carly. 

- Én mi lesz Eleanor-ral? Meg... meg fog halni? - kérdezi Mark. 

- Nem! Az nem történhet meg - esik pánikba Damien és Dylan. 

- Ha már egy hete tapasztalt rosszullétet, akkor körülbelül négy hete mérgezheti őt Josh. Ha nem találunk ellenszert El hamarosan meghal - néz rám szomorúan Roberta. 

Josh szemszöge: 

- Szóval megmérgezted - mondja Cole. 

- Igen, már több, mint négy hete - ül ki egy gonosz vigyor az arcomra. 

- De hiszen szerelmes vagy belé, nemde? Miért akarnád megölni? 

- Ez is a tervem része. Már 500 éve várok rá, és azt hiszem ebben az életemben jött el az én időm. Megszerzem Eleanor-t, bármi legyen is az ára. 

- De megmérgezted őt Josh! Erre nincs ellenszer, legalább is senki sem tudja mik a hozzávalói - magyaráz. 

- Igen ez így van. Senki, egy valakit kivéve..... apám tudta. Leírta az összetevőket és nekem adta.