2. évad 5. rész - Bővül a klán

Helló!

Hoztam volna előbb is, de ugye büntiben vagyok. MÉG MINDIG.

Jó olvasást! 

xx Tita

Egy barát mindig ott van a bajban - és sosem jön azzal, hogy "én megmondtam előre!"

Eleanor szemszöge:

- Mennyi az óvadék? - kérdezi Damien. 

A rendőrfőnök sóhajt egyet, majd bemegy az irodájába. 2 perc múlva visszajön és elmondja az összeget. 

- Tessék! - rántok elő egy köteg pénzt a zsebemből. 

- De honnan?.... - néz rám Mr. Jones. 

- Számítottam erre, mikor Matt felhívott. A megtakarított pénzem. 

- De...

- Ő a legjobb barátom, nem hagyom, hogy itt bent legyen. 

- Jó, máris hozom a fiút - adja fel. 

***

- Áúú! - kiált fel Matt, majd a fájó ponthoz kap. 

- Ezt megérdemelted - mondom. 

- Na, most már azt is tudod milyen, ha egy halhatatlan felpofoz - röhög fel a bátyám. 

- Csak menjünk haza - szállok be a kocsiba. 

- Eleanor... 

- Maradj csendben Matt!

***

- Most haragszol? - ül le mellém a kanapéra a száguldozó. 

- Igen... nem.... talán! Nem tudom. 

- Tudod, hogy nem akartam ezt. De megtörtént.....

- Igen, mert hülye vagy! - nézek a szemébe. 

- Na!! Ne legyél morci! - nyom egy puszit az arcomra. 

- Hozz nekem egy kis elixírt. Akkor megbocsátok. 

- Igenis Miss Knight! - szalutál. 

Carly szemszöge: 

- Matty büntetett előéletű? - döbbenek meg. - Mit csinált? 

- Kocsit lopott. Másfél évet kapott érte - válaszol Cody. 

- És én erről miért nem tudtam? 

- Talán nem figyeltél - rántja meg a vállát Clark. 

- És most hol van? És Eleanor? - nézek körbe. 

- Elmentek valamerre sétálni - mondja Damien.  

Matt szemszöge: 

- Na és mit csi.... - kezdek bele, de El félbeszakít. 

- Azt nézd! - mutat a bokrok felé. 

- Mit? - hunyorgok. 

- Gyere! - ragadja meg a kezemet, majd elkezd húzni. - Ott egy lány! 

- És? Te is az vagy és te meg itt vagy! 

- Jaj! - csap a homlokára. - De ő egy halhatatlan! 

- Ezt meg honnét veszed? 

- Hallom a gondolatait, te idióta! Maradj nyugton, és figyelj! 

Mivel a pofon után kissé tartok Eleanor erejétől, inkább azt csinálom, amit mondd. 

- Kémkedünk utána? - nézek rá. 

- Hát... mondhatjuk így is. 

- És miért? - értetlenkedem. 

- Mert rajtunk kívül nem él a városban más halhatatlan. Ő pedig különös módon az. Lehet, hogy a rossz oldalon áll. 

- Ó, értem!

Az író szemszöge: 

Matt és El egy vastag törzsű fa mögül lesik a halhatatlan lányt, aki erről mit sem sejt. Lekuporodik egy bokor mellé, majd zokogni kezd. 

Miért történt ez? Miért? - mondogatja magában. 

Eleanor telepatikus úton meghallja ezt, és előbújik a fa mögül. 

- Mi a bajod? - kérdezi az idegentől. 

- Te... honnan... tudtad, ho... hogy itt vagyok? - hüppög a lány. 

- Halhatatlan vagy, nemde bár? - guggol le El. 

- I.. igen. Te is? 

- Aha. A nevem Eleanor Knight. 

- Danielle Collins. 

- Nos, Dani. Mi bánt? 

- A szüleim... meghaltak. Autóbalesetük volt. 

- Ó, Istenem! Annyira sajnálom. Részvétem - öleli át El Danielle-t. 

- Köszönöm. De rajtuk kívül senkim sincs. Kire támaszkodhatok? 

- Hány éves vagy? Mióta élsz halhatatlanként? 

- 19. Két és fél éve. 

- Ki változtatott át? 

- A nagybátyám. Azonban őt megölte Josh. 

- Az a szemétláda - mormolja El. 

- Gyere velünk, élj a mi klánunkkal - lép elő Matt is. 

- Tényleg? - ragyog fel Danielle szeme. 

- Aha. Csupán 6-an vagyunk - mondja Matt. 

- Most már 7-en. A klánunk bővült - mosolyog az új lányra Eleanor.  

2. évad 4. rész - Matt pácban

HOLA!

Ezt a részt küldeném Dorkának, az egyik olvasómnak. 

Akinek 17-én volt a szülinapja. :D 

Jó olvasást!

xx Tita

Egy egész beszélgetés is lezajlódhat némán, mert a szívnek megvan a maga sajátos nyelvezete.

Eleanor szemszöge: 

- Csodás! - mosolyog rám Carly. 

- Tényleg? Fél órán keresztül őrlődtem, hogy ez legyen-e - pördülök meg. 

- Tökéletes választás! Na, de menj! Matt már vár rád! - lököd a lépcső felé. 

- Tudok magamtól is menni, kösz Carly. 

- Khm! Szeretném bejelenteni Eleanor Marie Knight hercegnőt! - mondja Damien, miután megpillant a lépcsőn. 

Clark, Matt és Cody is felém pillantanak. Mind elismerően bólintanak. 

Matt a kezét nyújtja. 

- Gyönyörű vagy - súgja a fülembe. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Remekül áll a szmoking - mosolygok rá. 

***

- Nem is tudtam, hogy tudsz keringőzni - mondom Matt-nek. 

- Azt hittem mindenkinél jobban ismersz - néz a szemebe. 

- Hát, ezt viszont nem tudtam. 

- És még mit nem tudsz velem kapcsolatban? 

- Mi történt a nővéreddel? 

- Britney.... - sóhajt egyet. - Öt éve a színét se láttam. Miután átváltoztatott elment. Fogalmam sincs hová, de akkor nem is érdekelt. Fél évvel később találkoztam Roberta-val, aki azt mondta csatlakozzak hozzá és a "klánjukhoz". 

- Szóval azóta nem tudsz róla semmit. Nem hiányzik? - kérdezem a szemébe nézve. - Mark három napja ment el, de már kibírhatatlan a hiánya a számomra. 

- Velem is ez volt, hidd el! De egy idő utál elfogadtam, hogy talál soha többé nem látom. Köztetek nagyon erős a kötelék, talán neked több időbe telik míg elfogadod a tényt, hogy elment. 

- Igazad lehet - hajtom a fejemet a vállára. 

***

Este tízig voltunk a suliban, ugyanis addig tartott a karácsonyi bál. Onnan egyenesen haza mentünk.

Azonban miután átöltöztem, sem tudtam elaludni.

Így most a nappaliban ülök, és a zenecsatornát bámulom.

- Miért nem vagy az ágyadban? - ül le mellém Damien. 

- Nem vagyok álmos. 

- Hiányzik Mark? - ölel át. 

- Igen... nagyon. Miért hagyott itt minket? Hm? 

- Szerelmes. És ha az ember beleszeret valakibe irtó nagy hülyeségekre képes - mondja. 

- Ez így van. 

- Mit szólnál, ha most felmennénk a szobádba, és addig ott lennék veled, amíg el nem alszol? - áll fel, majd engem is felhúz. 

- Ez egy jó ötlet - mosolygok rá. 

Felbaktatunk a szobámba, én pedig bedőlök a párnák közé. Damien egy széket húz az ágyam mellé, és leül rá. 

Nem szólunk egymáshoz, még telepatikusan sem kommunikálunk. Nincs rá szükség, így is megértjük egymást. 

Már majdnem elnyom az álom, amikor megszólal a telefonom. Victoria Justice száma, a You're the reason megy. Matt hív. 

- Szia, hajnali fél kettő van. Mi a fenét akarsz te ilyenkor? Ráadásul, hogy a szomszéd szobában vagy - veszem fel a telefont. 

- Börtönben vagyok - mondja. 

- Tessék? - kiáltok fel. 

- El, El! Nyugi! Nem tudnátok eljönni értem?  

- Mi a fenét csináltál? - állok fel az ágyról. 

- Elmentem autókázni, találkoztam egy régi ismerősömmel, felbosszantott és versenyeztünk. Az utcán. Persze lekapcsoltak, és mivel büntetett előéletű vagyok.... hát tudod. Bent tartanak. 

- Ó, Matthew! Az Istenit! - csapok a combomra. - 40 perc és ott vagyunk. Addig remélem nem kevered magadat nagyobb bajba! 

- Oké, kösz! Szia! 

- Helló! - nyomom ki a telefont. 

- Börtönben van? Hát ez remek! Clark nem fog örülni! - néz rám Damien. 

- Ó, mintha foglalkozna mással is, mint a szerelmi bánatával. Na, de gyere! 

- Jó, menjünk! 

***

Fél óra alatt oda is értünk. Rohantunk a rendőrfőnökhöz, hogy beszélhessünk vele. 

- Jó estét, vagy éjszakát! Tök mindegy! - lépek Mr. Jones elé. 

- Eleanor, Damien szervusztok! Mi szél hozott ide titeket, ilyen későn? - néz rám. 

- Matthew Simpson - mondom.

- Á, értelek. Haza szeretnétek vinni, ugye? 

Bólintunk. 

- Most nem lehet. 

- De miiiiiiért? - kérdezi Damien. 

- Büntetett előéletű, és gyorshajtáson kapták.

- Jaj, Istenkém! - nézek a plafonra. - Mást is kaptak már el 220-al, és csak pénzbírságot kapott. 

- Igen, de....

- Kérem szépen! - nézek boci szemekkel a rendőrfőnökre.  

2. évad 3. rész - Roberta és Mark eltűnt

Sziasztok!
Nagyon, rettenetesen, BORZASZTÓAN sajnálom, hogy csak most jelentkezem, hisz a szombati részek mindig biztosak. 
Kaptam egy 3-ast kémiából, és büntiben voltam egész hétvégén, és ezen a hétfői német 3-as sem segített. 
Na de a lényeg, hogy gépnél vagyok(még ha csak egy órára is).
ÉS! Kárpótlásul elárulok egy titkot................................
A 2. évaddal nincs vége a To live forever-nek. Igen, 3 ÉVAD! Sok-sok minden van még a tarsolyomban. :)
Na, asszem elég is volt a dumából, jó olvasást! 
xx Tita

ui.: Nem olyan hosszú, mint szokott lenni, de 1 óra alatt mit vártok tőlem, ha még millió mást is meg kell néznem? Hnap(remélhetőleg)az Evernight-ra hozok részt. :P

Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

Eleanor szemszöge: 

- Utálok élni! - nézek Matt-re. 

- Eleanor! Ne mondj ilyeneket! - húzza fel a cipzárját a kabátján. 

- Ugyan miért ne? Hm? Dyl meghalt, a szüleim annak ellenére, hogy elmondtuk nekik kik vagyunk még mindig rettenetesen féltenek, júniusban Londonba kell cuccolnom, és pár évtizedig nem térhetek vissza ide. Ó, tökéletes az életem! - mélyesztem a kezemet a zsebembe. 

- Én itt vagyok neked! Ez nem elég? - mosolyog. 

- De. Köszönöm, hogy meghallgatsz és átsegítesz ezen az időszakon. Nálad jobb barátot nem is kaphattam volna - ölelem meg. 

- 4 éven keresztül nem tudtam kiheverni a barátnőm halálát. De jöttél te, és megváltoztattál. Neked köszönhetem, hogy most már nem vagyok az a lelki roncs. Az a minimum, hogy melletted vagyok.  

-  Imádlak! - nyomok egy puszit az arcára. 

Damien szemszöge: 

- Hol a fenében van az öcsém? - kérdezem Clark-tól. 

- Nem tom', de Roberta is eltűnt. 

- Most hívom fel utoljára! - veszem elő a telefonomat. 

- Na? - kérdezi Clark 1 perc múlva. 

- Remélem Eleanor tudja, hogy hol van. 

Eleanor szemszöge: 

- Mit akarsz? 

- Illedelmesen, mondjuk így: "Halló, ó szia, Damien! Mit szeretnél drága bátyuskám?" - mondja lányos hangon. 

- Hagyjuk az illemet. Mi az? - türelmetlenkedem. 

- Mark veled van? 

- Nem nincs..... de most, hogy mondod! 1 pillanat! - odaadom a telefont Matt-nek, majd elkezdek kotorászni a táskámban. - Megvagy! 

- Na? - szól bele Damien, miután a fülemhez emelem az Iphone-t. 

- Tegnap adott egy levelet. Azt mondta ma nyissam ki. Veled. 

- Itt valami baj lesz. Azonnal gyere ide! 

- Igenis, Knight parancsnok! 

Clark szemszöge: 

- Bonts már ki!! - szól a húgára Damien. 

- Üssétek már le! Egyre nagyobb, és egyben egyre hülyébb lesz! - mondja El. - Mi van, ha valami szörnyű dolgot tett? 

- Sose tudjuk meg, ha nem bontod ki! - ül a kanapéra Matt. 

- O.K.É. 

Eleanor felbontja, majd végigfut a levélen. A végéhez érve az arca elfehéredik, és furán pillant rám. 

- Mi az? - kérdezzük egyszerre. 

- Felolvasom - mondja. - Kedves El és Damien! Sajnálom, hogy levélben közlöm a távozásomat. De tudom, ha nem így tudjátok meg, marasztaltok. El megyek, el kell mennem! Tudom, soha többé nem tehetem be a lábamat abba a házba, ha ezt Clark megtudja. Azt hittem/gondoltam, hogy Nina az igazi. DE NEM! Rájöttem, hogy én mást szeretek. Ro... Robertát. Elmentünk(igen, ketten)és többé nem jövünk vissza. Szeretlek titeket, és mondjátok meg anyuéknak, hogy ne aggódjanak. Nem lesz bajom. Mark. 

- Egyszerűen megcsalt, ugye? - kérdezem halkan. 

- Clark, figyelj.... - áll fel Carly. 

- Hagyj, egyedül szeretnék lenni! - mondom, majd kiviharzok az ajtón. Isten tudja merre......

Mark szemszöge: 

Még mindig kételkedem a döntésemben. Tudom, hogy csak így lehetek együtt Robertával, de akkor is.....

A családom. A szüleim, akik mindig is aggódtak értem, védtek fűtől fától. Damien, aki óva intett minden rossztól, és vigyázott rám. És Eleanor, akire úgy vigyáztam, mint a szemem fényére.

De a szerelem. Hű, az milyen dolgokra képes! Néha megkérdezem magamtól, hogy a szerelemtől hülyül-e meg az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?   

Minden esetre már kár bánkódnom. Messze, nagyon messze vagyok Phoenix-től.

2. évad 2. rész - Csak a fájdalom maradt

Helló! 

Gondolom már naaaaaagyon vártátok ezt a részt. 

Bevallom nem így terveztem, de egyszer csak beugrott és úgy gondoltam miért ne legyen ez? 

Nem is húzom az időt, jó olvasást!

xx Tita

ui.: Belekezdtem egy fantasy féleségbe, nézzetek be, ha van kedvetek: Evernight girls

Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják.

Eleanor szemszöge: 

- Nem! Nem, neeeeeeeem! - kiabálok. 

- Eleanor, mi a ba.... - lép mellém Carly. 

Amikor azonban meglátja a kanapén fekvő, sápadt arcú, elvérzett Dylan-t, akinek karó van a szívében elfehéredik. 

- Mi folyik itt? - lép be Matt és Cody is. - Dyl!

- Meg... meghalt - dadog a legjobb barátnőm. 

- Nem, nem halhatott meg! Élnie kell, nem mehet el! - borulok a mellkasára. 

- El, gyere... gyere el onnan - próbál meg elráncigálni a holttest mellől Matt, de nem hagyom magam. 

- Mi? Hogy Eleanor-ként mutatkoztam be? Ó, dehogy! A nevem Soha nem adjuk fel a reményt!

Dylan elé guggolok, majd kétségbeesetten kezdem el újraéleszteni. 

- 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 20, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 30 - számolom a szívkompressziókat, majd kétszer levegőt fújok a szájába. - Nem halhatsz meg! Nem hagyhatsz itt! Hallod? 

***

- Készen vagy? - lép be a szobámba Matt. 

- Igen, induljunk - igazítom meg a ruhámat.

Beszállunk Damien kocsijába, majd a temetőhöz hajtunk. 

- Ők mit keresnek itt? - kérdezi Carly. 

Megfordulok és leesett állal nézek a szürke BMW-re. Követtek minket? 

- Ti mit csináltok itt? - száll ki a kocsiból anya. 

- Ó, hogy az a...! - szorítom ökölbe a kezemet. 

- Követtetek miket? - száll ki a kocsiból Mark. 

- Igen, de.... miért vagytok itt? - nézett rám anya. 

- Ha rád tartozna, rég elmondtam volna. Most pedig, ha megbocsátasz. Dolgom van - török utat magamnak, majd bemegyek a kapun. 

***

- Eleanor! Állj meg! - fut utánam anya. Elkapja a kezemet, majd maga felé fordít. - Mi folyik itt? 

- Semmi. Eljöttem a barátom temetésére. Ennyi. Mehetek? - kérdezem. 

- Miért nem láttam mást, csak titeket? 

- Anya! Hogy jössz te ahhoz, hogy kutakodj az életemben? Nem hallottál arról, hogy magánszféra? 

- Azért, mert az anyád vagyok! - jelenti ki. 

- Rohadtul elegem van belőletek! - nézek apára is. - Egyfolytában a nyomunkban vagytok. Szeretném élni az életemet, de a gondok és a problémák sorban következnek be. A barátom meghalt, érted? Te meg folyamatosan csesztetsz! Nem akarok továbbtanulni, vágod? Amint befejeztem a gimit Londonba költözöm a többiekkel..... Hogy miért vagyunk ilyen furák? Miért nem eszünk és iszunk? Tudni akarod a választ? Hm? Oké, elmondom! Halhatatlanok vagyunk. Mindannyiunknak halálközeli élménye volt, az elixírrel mentettek meg minket. Carly valójában 100 éves, Cody 117. Clark 411, Roberta pedig 349. 

Felrohanok a szobámba, kulcsra zárom az ajtót, majd lecsúszom a földre. 

- Miért? - sírok. 

Az íróasztalom fölötti parafatáblára nézek, felállok, majd odasétálok. 

Letörlök néhány könnycseppet az arcomról, és az általam leírt idézetet nézem. 

A végén minden jóra fordul. Ha nem, akkor még nincs vége. 

Ez így van! Dylan meg... meghalt. De.... de ettől még lehetek boldog, nem? 

A szüleim az agyamra mennek, most biztos azt hiszik bolond vagyok.... de ettől még élhetek felhőtlenül. 

A jövőm(ami elég sok idő)bizonytalan..... de ettől még nem kell elkeseredettnek lennem. 

A végén minden jóra fordul..................... remélem.

Damien szemszöge: 

- Rohadtul elegem van belőletek! Egyfolytában a nyomunkban vagytok. Szeretném élni az életemet, de a gondok és a problémák sorban következnek be. A barátom meghal, érted? Te meg folyamatosan csesztetsz! Nem akarok továbbtanulni, vágod? Amint befejeztem a gimit Londonba költözöm a többiekkel..... Hogy miért vagyunk ilyen furák? Miért nem eszünk és iszunk? Tudni akarod a választ? Hm? Oké, elmondom! Halhatatlanok vagyunk. Mindannyiunknak halálközeli élménye volt, az elixírrel mentettek meg minket. Carly valójában 100 éves, Cody 117. Clark 411, Roberta pedig 349. 

Mondja El, majd felrohan a szobájába. 

- Remek, már csak ez kellett - morogja Mark. 

- Mi a fenéről beszélt a húgotok? Halhatatlanok? - néz ránk apa. 

- Ööö... asszem ez családi ügy. Mi kint leszünk - szól Cody. 

- Ilyen hidegben? - néz rájuk anya. 

- Nekünk meg se kottyan - kacsint Carly. 

- Kezd! - mondja az öcsém. 

- Köszi! - veregetem meg a vállát. - Nos..... halhatatlanok. Hát...... amit El mondott az.... igaz. Majdnem meghaltunk, de Eleanor megmentett minket az elixírrel. Őt pedig még februárban tette halhatatlanná Cody. Amikor, amikor elgázolta egy kocsi. 

- Mi erről miért nem tudunk? - kérdezi apu. 

- Ne térjetek el a témától. Szóval....... örök életűek vagyunk, sosem öregszünk meg. Nincs szükségünk ételre, sem italra. És az, hogy Londonba költözünk..... muszáj. Az emberek gyanakodni kezdenek majd, hogy nem öregszünk, előbb utóbb rájönnének, hogy mi mások vagyunk. De kérlek, könyörögve kérlek benneteket, hogy ez soha senkinek ne mondjátok el!