Utálok egyedül, ilyen hidegben hazamenni. De hát maradtam volna a suliban, amíg Mark is végez? Ó, még azt kellett volna! Így se bírom ki azokat az idióta tanáraimat. Főleg Ms. Johnson-t. Nem csak a tárgya miatt(ami mellesleg az általam mindig is utált történelem)hanem úgy alapból is.
Cody a barátnőjével(akit egyszer sem láttam eddig)ment el valahová, így magamra maradtam.
Jobban összehúztam a cipzárt a kabátomon, és sietősebbre vettem a lépteimet. Utálom ezt a részét az utamnak. Elhagyatott házak, senki sem lakik erre. Csak ez után 3 saroknyira állnak a hatalmas villák, köztük a Knight család nagy luxusháza.
Egy autó. Meghallom egy felém közeledő autó felbőgő motorhangját. Mivel itt nincs járda félre húzódom, viszont alig állok a lábamon a csúszós jég miatt.
A kocsi egyre csak közelít, és nekem nagyon rossz előérzetem támad. De ekkor már késő. Egy hatalmas lökés, és pár fordulás után, amit a levegőben teszek meg, a hideg, és kemény betonra esem.
Mielőtt minden elsötétülne, csak egy nevet nyögök ki.
- Cody!!!
***
Két erős kéz emel fel, és elindul velem valamerre. Nem tudom, hogy milyen tempóban mehet, én csak a süvítő, csípős szelet érzem. Pár másodperc múlva letesz egy meleg és puha valamire, és elmegy.
Hogy ezt csukott szemmel hogy állapítom meg? Elhaló lépteket hallok meg. Gyorsakat.
- Vajon él még? - kérdezi egy fiú.
- Szerinted? Hisz dobog a szíve, te hülye! - csattanást hallok.
Bizonyára rásózott neki egyet a tarkójára.
- Ja! Ami neked már vagy 200 éve dobog, mi? - röhög fel a fiú.
200 éve? Mi? Hol a fenében vagyok? És, és ki hozott ide?
- Akkor most átváltoztatod? - egy lány kérdezte ezt.
Ki akarom nyitni a szememet, de nem nagyon megy. Mintha leragasztották volna. Csak hangokat hallok.
- El fog vérezni. Nincs más választásom. Még akkor is meghalt volna, ha a kórházba viszem - Cody. Ezt ő mondta.
Ezer közül is felismerném a hangját. De kiről beszélnek? Rólam? Meghalok? Átváltoztatás?
Azonban többet már nem hallottam. Elragadott a sötétség, és nem láttam, éreztem vagy hallottam semmit.
***
Kinyitom a szememet, de rögtön vissza is csukom, mert nem bírom az erős fényt. Pislogok párat, és csak utána nyitom ki teljesen a két látószervemet. Körülnézek, de semmi ismerős. Felülök, és csak ekkor ugrik be az, amit álmodtam. De vajon csak álmodtam volna? Ó, hát persze! Akkor nem érezném magamat ilyen jól, életerősen.
- Végre felkeltél! - lép elő egy ajtó mögül Cody.
- Cody! Hogy kerülök ide? Olyan fura álmom volt! - borulok a karjaiba.
- Nem álmodtál....
- Hogy mi?
Leültetett a kanapéra, amin pár perce feküdtem, és elkezdi a mondandóját.
- Nézd, ez hosszú. De egy a lényeg. Elütött téged egy autó. Ha nem érek oda időben, akkor meghalsz. Így is majdnem elvéreztél, de megmentettelek. Megitattam veled az elixírt, így halhatatlan lettél. Örökké élni fogsz......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése