A felhajtóra kanyarodok, majd leállítom a kocsit. Felkapom a táskámat és a bejárat felé indulok. Az előszobában lerugdosom a lábamról a tornacsukát, majd a nappaliba megyek.
- Sziasztok! - köszönök a bent lévőknek.
Damien és Mark egy-egy öleléssel, anya, apa és a rokonok pedig egy-egy puszival köszöntenek.
- Nem sokára kész a vacsora - kiált ki a konyhából anya.
- Remélem ezúttal meg is eszed. Anya már pszichológust keres - suttogja nekem Mark.
- Az baj - mondom halkan.
10 perc múlva már mind az asztalnál ülünk, és rajtam kívül mindenki eszik. Nem az van, hogy undorodom a kajától, de egyáltalán nincs rá szükségem. Ha ennem kell, az inkább olyan, mintha gyógyszert víz nélkül kéne leküldenem. Vagy a spenótevést rám erőszakolnák. Egyszerűen nem megy az evés.
Felpillantok és anya szúrós és egyben aggódó pillantásaival találkozom.
- Szimplán nem vagyok éhes - nyögöm ki.
- Akárhányszor ide jössz, nem vagy éhes - mondja.
- Én... csak... - egyszerűen nem megy.
Nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs, hogy mivel álljak elő. Az egyetlen lehetőség, ha eszem. Ó, mamám!
- Oké. Ha legalább a felét megeszem, nem fogsz aggódni?
- Legyen - bólint.
Asszem nem volt valami nagy cucc. Sőt, az egész tányérral megettem. Legyűrtem. De azt elmondhatom, hogy többet ilyet soha. Semmi ízt nem éreztem. Kissé kellemetlen volt, de nem akartam, hogy anyu alaptalanul aggódjon.
A kaja után ismét a nappaliban gyűlünk össze. Anya még mindig gyanakvóan fürkész, és suttogva ezt mondja:
- Kicsim, ha valami baj van....
- Anya! Kérlek! Ne aggódj! Nincs semmi bajom - próbálom meggyőzni.
- De miért nem eszel?
- Én... hát... ó, bárcsak elmondhatnám. Kérlek, bízz bennem!
- Ugye nincsenek rád rossz hatással azok a gyerekek? - kérdezi.
- Nem dehogy! - rázom a fejemet, majd egész halkan hozzáteszem: - Hisz nem is gyerekek.
Áldom az eget, amikor végre a kocsimban ülök, és hazafelé indulok. 7:34. Még van időm. Benézek Isabella--hoz. Bella már ovis korom óta a barátom. Azonban az elmúlt fél évben elhanyagoltam. Nem foglalkoztam vele, hisz nem akartam, hogy baja essék. Josh esetleg őt is átállíthatná. Vagy... vagy megölhetné. Nem! Azt nem akarom! Nem engedem!
- Jó estét Kate - köszönöm Bella anyukájának. - Ugye nem zavarok?
- Te? Ó, dehogy, gyere csak be! Isabella a szobájában van. Ismered a járást.
Kissé félve, de megindulok a lépcsőn. Fogalmam sincs, hogy miért épp most. Miért éppen ma jöttem ide. Fogalmam sincs.
- Bella... - nyitok be a szobába.
Az említett személy felemeli a fejét, és rám néz. Végigmér, majd ennyit mond:
- Jé, még tudod, hogy hol lakom?
- Bella! -ülök le mellé. - Te... én... bocsáss meg, hogy nem voltam veled.
- Eleanor! Te.. elmentél. Február óta felém se néztél. Megváltoztál. A menők közé tartoztál és én már nem léteztem számodra. Míg a suliban mindenki megismert téged én maradtam a szürke kisegér. Az, akiről lemásolhatod a matekházit - néz a szemembe.
- Sajnálom, de ezt kellett... a te érdekedben tettem - magyarázkodom.
- Mi? Miért? Talán fejvadászok keresnek?
- Rosszabb - motyogom az orrom alatt.
Pár percig némán ülünk egymás mellett. Én a szobát vizsgálgatom. Sokat változott, amióta nem járok ide minden délután. Bella a padlót nézi. Nem szól semmit, így a saját módszereimhez folyamodok. Gondolatolvasás.
A fejében millió gondolat cikázik. Az egyik fele arra biztatja, hogy bocsásson meg. A másik pedig egyfolytában ez ellen van. Őrlődik. Nem tudja, hogy mit tegyen.
- Figyelj! Én tudom, hogy most nem vagy képes eldönteni, hogy mi tévő légy. Én tudok várni.
Jobb kezét megszorítom, de ekkor látomásom lesz. Hamar lejátszódik, de el sem hiszem, hogy ezt látom.
- Mi a fene? - kérdezem hangosan.
- El, jól vagy? - néz rám Bella.
- Te... te ismered Josh Edwards-ot?
-Igen.
Sőt, ma még csókolóztunk is - hallom meg a gondolatait.
Remek! Ezek szerint minden hiába volt. Hiába hagytam magára a legjobb barátnőmet, Josh így is megkörnyékezte. Tudja, hogy nekem sokat jelent Bella, így akar támadni.
Oké! Ha harc, hát legyen harc! Hiába vagy 140 éves, legyőzlek Josh! Megöllek, egyszer úgy is én nyerek!
***
- Hé, minden oké? - nyit be a szobámba Carly.
- Ja. Fogjuk rá - mondom.
- Na, most szépen mindent elmondasz Carly-nak - ül le mellém.
- Okééééé.
Mindent részletesen elmeséltem neki. Egyet viszont kihagytam. A reggel történteket. Azokat se Carly-nak se Cody-nak nem mondanám el. Nem, az nem lenne jó.
- Szóval Josh meg akarja kaparintani a legjobb barátnődet?
- Aha.
- Ez nem jó. Főleg, hogy így a sötét oldal gyarapodna. És szerintem neked sem lenne jó, ha Bella a másik oldalon állna - ölel meg.
-Hát nem.
Már éppen kilépett volna az ajtón, amikor megállítom.
-Várj! Kérdezhetek valamit?
Bólint.
- Te mit tennél, ha valami olyat csinálnál, amit nem szabadna? Ha olyat éreznél valaki iránt, amit nem szabadna? Ha egy varázslat rosszul sikerülne, és te kötődnél egy rossz emberhez? - kérdezem.
- Megtennék mindent annak érdekében, hogy ez másképp legyen. Megtörném a varázslatot és elfelejteném azt a bizonyos rossz embert. De miért?
- Semmi, semmi. Csak kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése