2. évad 8. rész - Carlos

Hellóka! 

Az előzőnél dumáltam eleget, szóval....

jó olvasást!

xx Tita

Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.

(10 hónappal később) 

Eleanor szemszöge: 

Hogy milyen egy várandós halhatatlan? Mi megtudtuk az elmúlt 9 hónapban. Carly a nászéjszakán(összeházasodtak Cody-val)terhes lett, és most itt vagyunk. Bármelyik pillanatban jöhet a kis Carter. Azt nem tudjuk, lány vagy fiú lesz-e, mert szégyenlős a babuci. :D

Nos, ott tartottam, hogy..... ja igen! Egy várandós halhatatlan. Jesszus, szörnyű!

Nem kaját zabál egyfolytában, hanem az elixírt tolja magába, mint egy szomjas elefánt. Minden reggel vagy háromszor megy hányni, pedig csak iszik. És azok a hormonok..... Isten ments, hogy Carly drága újra anyuka akarjon lenni. 

- Te sírsz? - lépek a várandós barátnőm mellé. 

- Ez... ez a film o...olyan megható - szipog. 

- Titanic? - nézek a tévére. 

- Ó, Eleanor! Ezek a hülye hormonok. 

- És ez a nagy has. Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban. Várj! Hátrálok 5 lépést - mosolygok rá. 

A reakciója csupán egy gúnyos vigyor, ami másodpercek alatt lefagy az arcáról. 

- Hé, minden oké? 

- El. Fojt. A. Magzatvíz - suttogja. 

- Jézusom! - kapok a fejemhez. - És pont ilyenkor nincs itt senki! 

Amilyen gyorsan csak tudok, összepakolok pár dolgot Carly-nak, meg a kisbabának. 

- Ki-be, ki-be! - mondom. 

- Ezzel aztán rohadtul segítesz... áúúúúú! 

Tárcsázom Cody-t, elmormolom neki, mi a helyzet, majd felkapom a barátnőmet és kiviszem a kocsihoz. 

- Meg ne merj szülni a kocsimban! - csatolom be az övét. 

- Ha nem kapkodod magadat, akkor ez sajnos bekövetkezik - mosolyog rám. 

Gyorsan bepattanok az anyósülésre, és a kórház felé hajtok. 

***

- Maga az apuka? - kérdezi egy nővér Cody-tól. 

- Igen. 

- Egyenesen, majd jobbra. 

- Végre vége! - dobja le magát egy székre Damien. 

- Ne is álmodj, tesó! - löki oldalba Clark. - Dani is lehet terhes. Meg a húgod is, és ő 100× rosszabb lesz, mint Carly. 

- Mi? Miért? - kapom fel a fejemet. 

- Mert úgy általánosságban is olyan vagy, mint egy terhes nő - villogtatja meg az 1000 wattos mosolyát. 

- Imádkozz, hogy előbb hazaérj, mint én! 

(5 idegőrlő óra elteltével)

- Ugye nem léptek fel komplikációk? - járkálok fel és alá. 

- Nyugodj! Már! Le! Engem anya 7 óra alatt szült meg - fog le a bátyám. 

- Ja, de neked akkor a fejed, mint két görögdinnye. 

- Én is szeretlek!  

Pár perc múlva Cody-t pillantjuk meg, majd mind, egy emberként rohanunk elé. 

- Gyertek, nézzétek meg Carlos Paul Carter-t - mosolyog ránk. 

- Férfi uralom! - kiált fel Matt. 

Ezzel csupán annyit ért el, hogy több nővér is felénk fordult, és annyit mondtak, hogy: "Psssszt, ez egy kórház fiatalúr!". 

- De édes! - mondjuk egyszerre Dani-vel, amikor benyitunk Carly-hoz. 

- Megfoghatom? - pillantok a szőkeségre. 

- Hát persze. Hisz te vagy a keresztanyja - adja át a kis csöppséget. 

- Én? Ó, köszönöm! 

Danielle szemszöge: 

Alig 15 perc alatt sikerült meggyőznünk Matt-et, hogy nem El kocsijának az anyós ülésén fojt el Carly magzatvize, így nyugodtan odaülhet. 

- Bár.... ki tudja - rántja meg a vállát Eleanor. 

- Mi? - ugrik ki a kocsiból Matty. 

- Csak hülyülök, te idióta! Ha akarsz, haza is futhatsz. 

- Indulhatunk - ül vissza. 

- Okos! - simogatja meg a fejét El. 

- Szépen vagyunk ám! Úgy bánsz a barátoddal, mintha a kutyád lenne? 

- Ha befogod kapsz jutalmat - mosolyog a "gazdi". 

- Csókot? 

- Jutalomfalatkát!  

***

- Képzeld anya, megszületett Carly kisfia! - szól a telefonjába El. - Aha, nem.... ja! Én vagyok a keresztanyja.. mi? Ne, légyszi!....... Jó, de csak 2 napra! És jöttök nekem egy tornacsukával! 

- Mi az? - teszem le a kezemből a Sugar magazine-t. 

- Anyuék meghívtak engem és Matt-et 2 napra vidékre - dől el a kanapén. 

- És ez miért baj? 

- Nem tom'. Ahogy aput ismerem rendesen kifaggatja Matty-t. Mik a tervei, hány barátnője volt, büntetett elő.... Jézusom! - kap a szája el. 

- Mi az? - ijedek meg. 

- Az, hogy az én édes drága barátom büntetett előéletű. Apám ki fog akadni.  

- Nem az a fontos, hogy nekik szimpatikus legyen, hanem, hogy te szeresd, nem? - kezdek el olvasni egy Taylor Swift-es cikket. 

- Elég sokk volt nekik megemészteni azt, mi vagyok. Most még ez is. Nem akarok elmenni!!!!!!!!

- De már közel egy éve nem találkoztatok - nézek a barátnőmre. 

- Damien-t miért nem hívják? 

- Mert ő múlt hónapban, meg z előtt kétszer is volt Phoenix-ben. Most te jössz, kisanyám! 

Emma Knight(El, Mark és Damien édesanyja)szemszöge: 

- Ó, biztos Eleanor lesz az - veszem fel a vezetékes telefont. - Halló? 

- Szia anyu - hallok meg egy ismerős hangot. 

- Édes Istenem! Kisfiam! Végre jelentkeztél, ó, annyi aggódtam! Úgy hiányoztál - mondom mosolyogva. 

- Ti is nekem. Mondd, hogy vagytok? Hogy vannak El-ék? - kérdezi Mark. 

- Remekül vagyunk. Apádnak még mindig magas a vérnyomása, de szed rá gyógyszert. A testvéreid is megvannak. Képzeld, Carly-nak kisfia született. 

- Cody-tól? 

- Ó, ki mástól? A húgod összejött azzal a Matt-tel és új taggal bővült a klán, vagy mi a csoda - mesélem. 

- Lány? Fiú? 

- Lány, Danielle a neve. Rettentően kedves és aranyos. Imádni való. Veletek mi van? 

- Van egy kis házunk, ott éldegélünk. Megvagyunk. 

- Ennek nagyon örülök. 

- Anya, kérlek ne mondd el Eleanor-nak és Damien-nek se, hogy beszéltünk - jelenti ki komoly hangon Mark. 

- De miért, szívem? 

- Nem szeretném, hogy még többet szenvedjen miattam El. És ha beszélnék vele telefonom, biztos nem bírnám ki, hogy itt maradjak. Kérlek, maradjon ez a mi titkunk, jó? Tudom, hogy neki nem eshet baja, mert halhatatlan. De ti halandók vagytok, és bármikor kórházba kerülhettek, ne adj Isten meghalhattok. 

- Értelek. Ne aggódj, köztünk marad ez a kis csevegés.    

2. évad 7. rész - Ajándék Tőle / Na, erre nem számítottam

Hi!

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon és még annál is jobban sajnálom, hogy csak most hozom a részt. 
Több okom is van a késésre. 
1.: Elég sokáig büntetésben voltam.
2.: Az ünnepi készülődésben és az ünnepek alatt nem nagyon volt időm. 
És 3.: Szeretném minél hamarabb lezárni ezt a sztorit. Azt hiszem El történetét illetően kifogytam az ötletekből. DE! A harmadik évadot beígértem, és tartom is a szavamat. Eleanor egyik(!) gyermekének a szemszögéből fogom írni. Ahhoz van rengeteg sok ötletem, sok új szereplőm és sok-sok családi drámám. 
Nemsokára(ha végre "megszületik")felrakok egy novellát a belső blogomra, amit linkelni is fogok.
Köszönöm a türelmeteket és remélem továbra is velem lesztek. 
JÓ OLVASÁST!
xx Tita
ui.: Dani-t betettem a Mellékszereplőkhöz. :)

Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át, csak imitálhatjuk, de azzal rontunk a helyzeten.

Eleanor szemszöge: 

- NYERTEM! - kiáltok fel pontban 18:15-kor. - Matty, beteszem az Alkonyatot, jó? 

- Édes Istenem, mondd, mire vállalkoztam? - néz a plafon felé. 

Felnevetek. 

- Nyitom! - mondja Cody, majd az ajtóhoz rohan. - El, Damien! Csomagotok jött! 

Kiveszem a kezéből a nekem címzett dobozt, és döbbenten veszek észre egy dolgot. Nincs feladó. Csupán gyöngybetűkkel annyi van ráírva, hogy: Eleanor Marie Knight. 

- Nem értem - huppanok le a kanapéra, majd óvatosan kinyitom. Először egy borítékot pillantok meg. Felbontom. 

Drága húgocskám! 

Már vagy fél éve nem találkoztunk. Hiányzol. Rettenetesen. Remélem, minden rendben van veletek és sikerült túllépned Dylan-en. Remélem, találsz valakit, akit ugyan úgy fogsz szeretni, mint őt, aki veled lesz az örökkévalóságig. Remélem Damien gondodat viseli, és mindenben támogat, ahogy azt én nem tehetem....

Gondolom, Clark legszívesebben megölne, amiért elraboltam élete szerelmét, a lelki társát, de szerintem tekintettel van rád. Fájna, ha elveszítenél... ugye? Tudnod kell, hogy szeretlek. NAGYON-NAGYON. Mindig is a hugicám maradsz. A kislány, aki folyton elesett a cipőfűzőjében, mert nem tudta bekötni, az a kis ártatlan virágszál, akit még a széltől is védtem. Bárcsak veled lehetnék! De nem tudok. Itt kell maradnom.... képzeld, van egy kis kertes házunk, ahol éldegélünk. Sajnálom, hogy nem küldtem születésnapi ajándékot. Most bepótolom. A dobozban találod. Minden jót!

xx Mark 

Egy könnycsepp szántja végig az arcomat. Adott magáról életjelet! Tehát jól van... és boldog. Nekem ennyi elég. 

Belekukkantok a dobozba, és egy fotóalbumot pillantok meg. 

Me and my sister. Ennyi áll rajta.

Felemelem, majd kinyitom. Minden oldalon egy kép, alatta Mark kézírásával valami szöveg.

Már pár naposan is elbűvölő voltál....

Mindenki odavolt érted..... te voltál a legszebb kislány a világon. 

Mindig együtt játszottunk. Elválaszthatatlanok voltunk.....

Nőttünk, nődögéltünk, de ez a kötelék sosem szakadt el. 

Mert mi testvérek vagyunk...

Örökké!

Nekem van a legjobb, és legszebb húgom. SZERETLEK ELEANOR! 

Kész, vége! Már szabályosan sírok. 

- Hé, jól vagy? - ölel magához Matty, alias veszteske. :D

- Utálom Mark-ot! Olyan... olyan megható ajándék volt ez, hogy.. most még jobban hiányzik! - fúrom az arcomat a legjobb barátom mellkasába. 

- Ne sírj, jó? - törli le az arcomat. 

Csak bólintok, miközben mélyen a tengerkék szemeibe nézek. Szinte elvarázsolnak. 

Fogalmam sincs, mennyi ideig nézhettük egymást, de Matt egyszer csak megcsókol. 

Hirtelen jött, rettentően meglep, de.... visszacsókolok. 

Danielle szemszöge: 

- Ezt nem illik! - suttogom a többieknek. 

- Ugyan, nem lesz belőle semmi baj - legyint Cody. - Úgy tudtam csak barátok. 

- Mindannyian azt hittük - mondja Damien. 

- A leskelődés akkor sem szép dolog! - suttogok tovább. 

- Te is azt csinálod, nem? - fordul felém Clark. 

Mondjuk... van igazság benne. 

- Ti kényszerítettetek! - fonom össze a kezeimet. 

Eleanor szemszöge: 

Talán 1 percig csókolózhattunk. Matt felpattan a kanapéról, és ennyit mond: 

- Bocsáss meg, nem szabadott volna én.... 

Fogalmam sincs mi vezérel, de én is felállok és elhallgattatom őt. Egy újabb csókkal. 

Danielle szemszöge: 

- Az esküvő mikor lesz? - kérdezi halkan Cody. 

- Na jó, ebből elég - mondom, majd mindenkit kirángatok a konyhába. - Clark, te el akartál menni futni.... nyomás! Cody te az új videó játékodat akartad kipróbálni, spuri a szobádba! Carly mi moziba megyünk, öltözz! Damien.... ideje kibontanod azt a csomagot. 

- Mark-tól jött - sóhajt. 

- És? 

- Nem akarom megnézni. 

- De miért? 

- Mert.... mert. 

- Mert Mark lelépett, itt hagyta a családját, megríkatta Eleanor-t....stb, stb. Mondd, te még nem követtél el egyetlen hibát sem életed során? - guggolok elé. 

- De - mondja. 

- Na akkor? Nézd meg, legalább az én kedvemért, oké? - mosolygok rá. 

- Oké.  

Damien szemszöge: 

Kedves bátyus!

Lemerném fogadni, hogy valaki rávett, hogy bontsd fel a csomagot. Magadtól nem nyitottad volna ki, tudom. Tudom, hogy haragszol rám, mert fájdalmat okoztam a húgunknak, és tudom, talán, sose bocsátasz meg, viszont annyit kérek, legalább megérteni próbálj meg. Szeretem Robertát, és ott, Phoenix-ben nem maradhattunk.  Kérlek, vigyázz El-re, és ne engedd, hogy bárki bántsa, jó? Tudom, hogy a születésnapod csak 1 hónap múlva lesz, de tőlem előre megkapod az ajándékot. A dobozban találod.

xx Mark

A levelet leteszem a lépcsőre, majd megnézem mit rejt a doboz. 

Két jegy, a kedvenc focicsapatom egyik meccsére, és egy labda. Az első közös focilabdánk. Hogy emlékezz ... Ennyi van ráfirkantva. 

- Ugye, nem is volt rossz ötlet kinyitni? - ül mellém Dani. 

- Nem haragszom rá - suttogom. 

2. évad 6. fejezet - London

Hi!

Kitettem egy szavazást. 
Jó olvasást! 
xx Tita

ui.: Eleanor-ék házát itt, a belső blogomon nézhetitek meg: http://anordinarygirl0616.blogspot.hu/
A következő hosszabb lett.
Gondoljatok erre úgy, mint egy rövid, átkötő részre.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

(fél évvel később)

Eleanor szemszöge: 

- Vigyázz magadra kincsem! - ölel meg anya.

- Halhatatlan vagyok, rémlik? - mosolygok rá. - És akkor látogattok meg minket, amikor csak akartok. 

- Minden nap egy SMS vagy egy telefonhívás. 

- Már vagy 100-szor elmondtad. Indulhatunk? - nézek körbe. 

- Aha - válaszol Danielle. 

Elindulunk, viszont én még hátrapillantok. Könnyes szemmel intek egy utolsót a szüleimnek.

Hogy ők miért nem jönnek velünk? Mert az ő életük itt van, Phoenix-ben. Nem lennék képes elszakítani őket innen.  

***

- Ez csodálatos! - nézek a házra. 

- Várj, míg belépsz - mosolyog rám Carly.

Az egész ház nagyon cool. 

A nappaliban fehér a fal és hozzá illő fekete-fehér bútorokkal van tele, na meg egy hatalmas Plazma TV-vel. 

Innen nyílik a konyha(amire gyakorlatilag semmi szükségünk). Egy nagy bárpult középen székekkel, mikró, hűtő tele elixírrel és üvegajtó a kertbe. 

A téli kertben van az étkező(ami szintén felesleges számunkra). Azért jól mutat és vendégek fogadásakor jól jöhet az a 8 szék. 

- Hol a szobám? - kérdezem Cody-tól. 

- Fent. Könnyen megtalálod, az ajtóra fel van írva a neved.

Szélsebesen felrohanok a lépcsőn, és pár másodperc alatt meg is találom az ELEANOR feliratú ajtót. Benyitok, és tátott szájjal nézek körbe. Gyönyörű. 

Az ajtó mellett van az ágy, tele párnákkal. Az ággyal szemben egy Plazma és egy egész falrészt elfoglaló ablak, ami egy erkélyre nyílik. Bal oldalon egy állólámpa, fotel és képek. A jobb oldalon meg egy íróasztal és egy ajtó. A gardróbba vezet.

- Ez meseszép - ugrok Carly nyakába, amikor benyit. 

- Reméltem, hogy tetszeni fog. 

Itt fent van még Dani, Matt és Damien szobája, meg egy fürdőszoba. 

Carly és Cody, valamint Clark szobája a földszinten van, a másik fürdőszobával együtt. 

Matt szemszöge: 

- Imádom Londont - ülök le a medence mellé. 

- Mikor Kanadából Phoenix-be költöztünk, azt is ennyire imádtad - fröcsköl le vízzel Carly. 

- Jól van! 

- Min megy a vita? - hallom meg Eleanor hangját. - Matty? 

- Á, csak nem tudom, hogy Phoenix-nek van Londonnak örültem jobban - rántom meg a vállamat. 

- Értem - ugrik bele a vízbe. - Gyere te is! 

- Te akartad! 

***

- Spongyabob! - ugrik a kanapéra El. 

- Te nagy gyerek! - borzolom össze a haját nevetve. 

- Azt ne mondd, hogy te nem szereted. 

- Nem szeretem. 

- Mostantól nem ismerlek - nyújtja ki a nyelvét. 

- Úgyse bírod ki egy napig anélkül, hogy hozzám ne szólnál. 

- Kipróbáljuk? - mosolyog rám. 

- Jó! 24 órán keresztül nem szólhatsz hozzám - mondom. 

- Tét? 

- Ha veszítesz azt csinálod 1 hónapig, amit mondok neked. 

- És ha nyerek? 

- Megnézem veled a Twilight összes részét. 

- Benne vagyok!!

- Kezdődjön a 24 óra! 

Eleanor szemszöge: 

- Matt-nek lesz egy személyi csicskása - röhög Cody. 

- Miért gondolja azt mindenki, hogy nem bírom ki? - pillantok rá. 

- Mert ez így van. Te meg Matt.... titeket egy különleges kapocs köt össze. Olyan, mintha egy lélek lenne két testben - válaszol Clark. 

- Hát, én szorítok, hogy kibírd! Már látom a lelki szemeim előtt Matt arcát, ahogy végignézi a Twilight Saga-t - mondja Damien. 

- De ő maga hol is van? - néz körbe Dani.

- Zuhanyzik - állok fel a szőnyegről. - És én jövök utána.

- Aztán nehogy megköszönd neki, hogy átadja a fürdőt! - kiált utánam Cody. 

Idióta!  

2. évad 5. rész - Bővül a klán

Helló!

Hoztam volna előbb is, de ugye büntiben vagyok. MÉG MINDIG.

Jó olvasást! 

xx Tita

Egy barát mindig ott van a bajban - és sosem jön azzal, hogy "én megmondtam előre!"

Eleanor szemszöge:

- Mennyi az óvadék? - kérdezi Damien. 

A rendőrfőnök sóhajt egyet, majd bemegy az irodájába. 2 perc múlva visszajön és elmondja az összeget. 

- Tessék! - rántok elő egy köteg pénzt a zsebemből. 

- De honnan?.... - néz rám Mr. Jones. 

- Számítottam erre, mikor Matt felhívott. A megtakarított pénzem. 

- De...

- Ő a legjobb barátom, nem hagyom, hogy itt bent legyen. 

- Jó, máris hozom a fiút - adja fel. 

***

- Áúú! - kiált fel Matt, majd a fájó ponthoz kap. 

- Ezt megérdemelted - mondom. 

- Na, most már azt is tudod milyen, ha egy halhatatlan felpofoz - röhög fel a bátyám. 

- Csak menjünk haza - szállok be a kocsiba. 

- Eleanor... 

- Maradj csendben Matt!

***

- Most haragszol? - ül le mellém a kanapéra a száguldozó. 

- Igen... nem.... talán! Nem tudom. 

- Tudod, hogy nem akartam ezt. De megtörtént.....

- Igen, mert hülye vagy! - nézek a szemébe. 

- Na!! Ne legyél morci! - nyom egy puszit az arcomra. 

- Hozz nekem egy kis elixírt. Akkor megbocsátok. 

- Igenis Miss Knight! - szalutál. 

Carly szemszöge: 

- Matty büntetett előéletű? - döbbenek meg. - Mit csinált? 

- Kocsit lopott. Másfél évet kapott érte - válaszol Cody. 

- És én erről miért nem tudtam? 

- Talán nem figyeltél - rántja meg a vállát Clark. 

- És most hol van? És Eleanor? - nézek körbe. 

- Elmentek valamerre sétálni - mondja Damien.  

Matt szemszöge: 

- Na és mit csi.... - kezdek bele, de El félbeszakít. 

- Azt nézd! - mutat a bokrok felé. 

- Mit? - hunyorgok. 

- Gyere! - ragadja meg a kezemet, majd elkezd húzni. - Ott egy lány! 

- És? Te is az vagy és te meg itt vagy! 

- Jaj! - csap a homlokára. - De ő egy halhatatlan! 

- Ezt meg honnét veszed? 

- Hallom a gondolatait, te idióta! Maradj nyugton, és figyelj! 

Mivel a pofon után kissé tartok Eleanor erejétől, inkább azt csinálom, amit mondd. 

- Kémkedünk utána? - nézek rá. 

- Hát... mondhatjuk így is. 

- És miért? - értetlenkedem. 

- Mert rajtunk kívül nem él a városban más halhatatlan. Ő pedig különös módon az. Lehet, hogy a rossz oldalon áll. 

- Ó, értem!

Az író szemszöge: 

Matt és El egy vastag törzsű fa mögül lesik a halhatatlan lányt, aki erről mit sem sejt. Lekuporodik egy bokor mellé, majd zokogni kezd. 

Miért történt ez? Miért? - mondogatja magában. 

Eleanor telepatikus úton meghallja ezt, és előbújik a fa mögül. 

- Mi a bajod? - kérdezi az idegentől. 

- Te... honnan... tudtad, ho... hogy itt vagyok? - hüppög a lány. 

- Halhatatlan vagy, nemde bár? - guggol le El. 

- I.. igen. Te is? 

- Aha. A nevem Eleanor Knight. 

- Danielle Collins. 

- Nos, Dani. Mi bánt? 

- A szüleim... meghaltak. Autóbalesetük volt. 

- Ó, Istenem! Annyira sajnálom. Részvétem - öleli át El Danielle-t. 

- Köszönöm. De rajtuk kívül senkim sincs. Kire támaszkodhatok? 

- Hány éves vagy? Mióta élsz halhatatlanként? 

- 19. Két és fél éve. 

- Ki változtatott át? 

- A nagybátyám. Azonban őt megölte Josh. 

- Az a szemétláda - mormolja El. 

- Gyere velünk, élj a mi klánunkkal - lép elő Matt is. 

- Tényleg? - ragyog fel Danielle szeme. 

- Aha. Csupán 6-an vagyunk - mondja Matt. 

- Most már 7-en. A klánunk bővült - mosolyog az új lányra Eleanor.  

2. évad 4. rész - Matt pácban

HOLA!

Ezt a részt küldeném Dorkának, az egyik olvasómnak. 

Akinek 17-én volt a szülinapja. :D 

Jó olvasást!

xx Tita

Egy egész beszélgetés is lezajlódhat némán, mert a szívnek megvan a maga sajátos nyelvezete.

Eleanor szemszöge: 

- Csodás! - mosolyog rám Carly. 

- Tényleg? Fél órán keresztül őrlődtem, hogy ez legyen-e - pördülök meg. 

- Tökéletes választás! Na, de menj! Matt már vár rád! - lököd a lépcső felé. 

- Tudok magamtól is menni, kösz Carly. 

- Khm! Szeretném bejelenteni Eleanor Marie Knight hercegnőt! - mondja Damien, miután megpillant a lépcsőn. 

Clark, Matt és Cody is felém pillantanak. Mind elismerően bólintanak. 

Matt a kezét nyújtja. 

- Gyönyörű vagy - súgja a fülembe. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Remekül áll a szmoking - mosolygok rá. 

***

- Nem is tudtam, hogy tudsz keringőzni - mondom Matt-nek. 

- Azt hittem mindenkinél jobban ismersz - néz a szemebe. 

- Hát, ezt viszont nem tudtam. 

- És még mit nem tudsz velem kapcsolatban? 

- Mi történt a nővéreddel? 

- Britney.... - sóhajt egyet. - Öt éve a színét se láttam. Miután átváltoztatott elment. Fogalmam sincs hová, de akkor nem is érdekelt. Fél évvel később találkoztam Roberta-val, aki azt mondta csatlakozzak hozzá és a "klánjukhoz". 

- Szóval azóta nem tudsz róla semmit. Nem hiányzik? - kérdezem a szemébe nézve. - Mark három napja ment el, de már kibírhatatlan a hiánya a számomra. 

- Velem is ez volt, hidd el! De egy idő utál elfogadtam, hogy talál soha többé nem látom. Köztetek nagyon erős a kötelék, talán neked több időbe telik míg elfogadod a tényt, hogy elment. 

- Igazad lehet - hajtom a fejemet a vállára. 

***

Este tízig voltunk a suliban, ugyanis addig tartott a karácsonyi bál. Onnan egyenesen haza mentünk.

Azonban miután átöltöztem, sem tudtam elaludni.

Így most a nappaliban ülök, és a zenecsatornát bámulom.

- Miért nem vagy az ágyadban? - ül le mellém Damien. 

- Nem vagyok álmos. 

- Hiányzik Mark? - ölel át. 

- Igen... nagyon. Miért hagyott itt minket? Hm? 

- Szerelmes. És ha az ember beleszeret valakibe irtó nagy hülyeségekre képes - mondja. 

- Ez így van. 

- Mit szólnál, ha most felmennénk a szobádba, és addig ott lennék veled, amíg el nem alszol? - áll fel, majd engem is felhúz. 

- Ez egy jó ötlet - mosolygok rá. 

Felbaktatunk a szobámba, én pedig bedőlök a párnák közé. Damien egy széket húz az ágyam mellé, és leül rá. 

Nem szólunk egymáshoz, még telepatikusan sem kommunikálunk. Nincs rá szükség, így is megértjük egymást. 

Már majdnem elnyom az álom, amikor megszólal a telefonom. Victoria Justice száma, a You're the reason megy. Matt hív. 

- Szia, hajnali fél kettő van. Mi a fenét akarsz te ilyenkor? Ráadásul, hogy a szomszéd szobában vagy - veszem fel a telefont. 

- Börtönben vagyok - mondja. 

- Tessék? - kiáltok fel. 

- El, El! Nyugi! Nem tudnátok eljönni értem?  

- Mi a fenét csináltál? - állok fel az ágyról. 

- Elmentem autókázni, találkoztam egy régi ismerősömmel, felbosszantott és versenyeztünk. Az utcán. Persze lekapcsoltak, és mivel büntetett előéletű vagyok.... hát tudod. Bent tartanak. 

- Ó, Matthew! Az Istenit! - csapok a combomra. - 40 perc és ott vagyunk. Addig remélem nem kevered magadat nagyobb bajba! 

- Oké, kösz! Szia! 

- Helló! - nyomom ki a telefont. 

- Börtönben van? Hát ez remek! Clark nem fog örülni! - néz rám Damien. 

- Ó, mintha foglalkozna mással is, mint a szerelmi bánatával. Na, de gyere! 

- Jó, menjünk! 

***

Fél óra alatt oda is értünk. Rohantunk a rendőrfőnökhöz, hogy beszélhessünk vele. 

- Jó estét, vagy éjszakát! Tök mindegy! - lépek Mr. Jones elé. 

- Eleanor, Damien szervusztok! Mi szél hozott ide titeket, ilyen későn? - néz rám. 

- Matthew Simpson - mondom.

- Á, értelek. Haza szeretnétek vinni, ugye? 

Bólintunk. 

- Most nem lehet. 

- De miiiiiiért? - kérdezi Damien. 

- Büntetett előéletű, és gyorshajtáson kapták.

- Jaj, Istenkém! - nézek a plafonra. - Mást is kaptak már el 220-al, és csak pénzbírságot kapott. 

- Igen, de....

- Kérem szépen! - nézek boci szemekkel a rendőrfőnökre.  

2. évad 3. rész - Roberta és Mark eltűnt

Sziasztok!
Nagyon, rettenetesen, BORZASZTÓAN sajnálom, hogy csak most jelentkezem, hisz a szombati részek mindig biztosak. 
Kaptam egy 3-ast kémiából, és büntiben voltam egész hétvégén, és ezen a hétfői német 3-as sem segített. 
Na de a lényeg, hogy gépnél vagyok(még ha csak egy órára is).
ÉS! Kárpótlásul elárulok egy titkot................................
A 2. évaddal nincs vége a To live forever-nek. Igen, 3 ÉVAD! Sok-sok minden van még a tarsolyomban. :)
Na, asszem elég is volt a dumából, jó olvasást! 
xx Tita

ui.: Nem olyan hosszú, mint szokott lenni, de 1 óra alatt mit vártok tőlem, ha még millió mást is meg kell néznem? Hnap(remélhetőleg)az Evernight-ra hozok részt. :P

Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

Eleanor szemszöge: 

- Utálok élni! - nézek Matt-re. 

- Eleanor! Ne mondj ilyeneket! - húzza fel a cipzárját a kabátján. 

- Ugyan miért ne? Hm? Dyl meghalt, a szüleim annak ellenére, hogy elmondtuk nekik kik vagyunk még mindig rettenetesen féltenek, júniusban Londonba kell cuccolnom, és pár évtizedig nem térhetek vissza ide. Ó, tökéletes az életem! - mélyesztem a kezemet a zsebembe. 

- Én itt vagyok neked! Ez nem elég? - mosolyog. 

- De. Köszönöm, hogy meghallgatsz és átsegítesz ezen az időszakon. Nálad jobb barátot nem is kaphattam volna - ölelem meg. 

- 4 éven keresztül nem tudtam kiheverni a barátnőm halálát. De jöttél te, és megváltoztattál. Neked köszönhetem, hogy most már nem vagyok az a lelki roncs. Az a minimum, hogy melletted vagyok.  

-  Imádlak! - nyomok egy puszit az arcára. 

Damien szemszöge: 

- Hol a fenében van az öcsém? - kérdezem Clark-tól. 

- Nem tom', de Roberta is eltűnt. 

- Most hívom fel utoljára! - veszem elő a telefonomat. 

- Na? - kérdezi Clark 1 perc múlva. 

- Remélem Eleanor tudja, hogy hol van. 

Eleanor szemszöge: 

- Mit akarsz? 

- Illedelmesen, mondjuk így: "Halló, ó szia, Damien! Mit szeretnél drága bátyuskám?" - mondja lányos hangon. 

- Hagyjuk az illemet. Mi az? - türelmetlenkedem. 

- Mark veled van? 

- Nem nincs..... de most, hogy mondod! 1 pillanat! - odaadom a telefont Matt-nek, majd elkezdek kotorászni a táskámban. - Megvagy! 

- Na? - szól bele Damien, miután a fülemhez emelem az Iphone-t. 

- Tegnap adott egy levelet. Azt mondta ma nyissam ki. Veled. 

- Itt valami baj lesz. Azonnal gyere ide! 

- Igenis, Knight parancsnok! 

Clark szemszöge: 

- Bonts már ki!! - szól a húgára Damien. 

- Üssétek már le! Egyre nagyobb, és egyben egyre hülyébb lesz! - mondja El. - Mi van, ha valami szörnyű dolgot tett? 

- Sose tudjuk meg, ha nem bontod ki! - ül a kanapéra Matt. 

- O.K.É. 

Eleanor felbontja, majd végigfut a levélen. A végéhez érve az arca elfehéredik, és furán pillant rám. 

- Mi az? - kérdezzük egyszerre. 

- Felolvasom - mondja. - Kedves El és Damien! Sajnálom, hogy levélben közlöm a távozásomat. De tudom, ha nem így tudjátok meg, marasztaltok. El megyek, el kell mennem! Tudom, soha többé nem tehetem be a lábamat abba a házba, ha ezt Clark megtudja. Azt hittem/gondoltam, hogy Nina az igazi. DE NEM! Rájöttem, hogy én mást szeretek. Ro... Robertát. Elmentünk(igen, ketten)és többé nem jövünk vissza. Szeretlek titeket, és mondjátok meg anyuéknak, hogy ne aggódjanak. Nem lesz bajom. Mark. 

- Egyszerűen megcsalt, ugye? - kérdezem halkan. 

- Clark, figyelj.... - áll fel Carly. 

- Hagyj, egyedül szeretnék lenni! - mondom, majd kiviharzok az ajtón. Isten tudja merre......

Mark szemszöge: 

Még mindig kételkedem a döntésemben. Tudom, hogy csak így lehetek együtt Robertával, de akkor is.....

A családom. A szüleim, akik mindig is aggódtak értem, védtek fűtől fától. Damien, aki óva intett minden rossztól, és vigyázott rám. És Eleanor, akire úgy vigyáztam, mint a szemem fényére.

De a szerelem. Hű, az milyen dolgokra képes! Néha megkérdezem magamtól, hogy a szerelemtől hülyül-e meg az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?   

Minden esetre már kár bánkódnom. Messze, nagyon messze vagyok Phoenix-től.

2. évad 2. rész - Csak a fájdalom maradt

Helló! 

Gondolom már naaaaaagyon vártátok ezt a részt. 

Bevallom nem így terveztem, de egyszer csak beugrott és úgy gondoltam miért ne legyen ez? 

Nem is húzom az időt, jó olvasást!

xx Tita

ui.: Belekezdtem egy fantasy féleségbe, nézzetek be, ha van kedvetek: Evernight girls

Az élet önmagában rövid, de a szenvedések meghosszabbítják.

Eleanor szemszöge: 

- Nem! Nem, neeeeeeeem! - kiabálok. 

- Eleanor, mi a ba.... - lép mellém Carly. 

Amikor azonban meglátja a kanapén fekvő, sápadt arcú, elvérzett Dylan-t, akinek karó van a szívében elfehéredik. 

- Mi folyik itt? - lép be Matt és Cody is. - Dyl!

- Meg... meghalt - dadog a legjobb barátnőm. 

- Nem, nem halhatott meg! Élnie kell, nem mehet el! - borulok a mellkasára. 

- El, gyere... gyere el onnan - próbál meg elráncigálni a holttest mellől Matt, de nem hagyom magam. 

- Mi? Hogy Eleanor-ként mutatkoztam be? Ó, dehogy! A nevem Soha nem adjuk fel a reményt!

Dylan elé guggolok, majd kétségbeesetten kezdem el újraéleszteni. 

- 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 20, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 30 - számolom a szívkompressziókat, majd kétszer levegőt fújok a szájába. - Nem halhatsz meg! Nem hagyhatsz itt! Hallod? 

***

- Készen vagy? - lép be a szobámba Matt. 

- Igen, induljunk - igazítom meg a ruhámat.

Beszállunk Damien kocsijába, majd a temetőhöz hajtunk. 

- Ők mit keresnek itt? - kérdezi Carly. 

Megfordulok és leesett állal nézek a szürke BMW-re. Követtek minket? 

- Ti mit csináltok itt? - száll ki a kocsiból anya. 

- Ó, hogy az a...! - szorítom ökölbe a kezemet. 

- Követtetek miket? - száll ki a kocsiból Mark. 

- Igen, de.... miért vagytok itt? - nézett rám anya. 

- Ha rád tartozna, rég elmondtam volna. Most pedig, ha megbocsátasz. Dolgom van - török utat magamnak, majd bemegyek a kapun. 

***

- Eleanor! Állj meg! - fut utánam anya. Elkapja a kezemet, majd maga felé fordít. - Mi folyik itt? 

- Semmi. Eljöttem a barátom temetésére. Ennyi. Mehetek? - kérdezem. 

- Miért nem láttam mást, csak titeket? 

- Anya! Hogy jössz te ahhoz, hogy kutakodj az életemben? Nem hallottál arról, hogy magánszféra? 

- Azért, mert az anyád vagyok! - jelenti ki. 

- Rohadtul elegem van belőletek! - nézek apára is. - Egyfolytában a nyomunkban vagytok. Szeretném élni az életemet, de a gondok és a problémák sorban következnek be. A barátom meghalt, érted? Te meg folyamatosan csesztetsz! Nem akarok továbbtanulni, vágod? Amint befejeztem a gimit Londonba költözöm a többiekkel..... Hogy miért vagyunk ilyen furák? Miért nem eszünk és iszunk? Tudni akarod a választ? Hm? Oké, elmondom! Halhatatlanok vagyunk. Mindannyiunknak halálközeli élménye volt, az elixírrel mentettek meg minket. Carly valójában 100 éves, Cody 117. Clark 411, Roberta pedig 349. 

Felrohanok a szobámba, kulcsra zárom az ajtót, majd lecsúszom a földre. 

- Miért? - sírok. 

Az íróasztalom fölötti parafatáblára nézek, felállok, majd odasétálok. 

Letörlök néhány könnycseppet az arcomról, és az általam leírt idézetet nézem. 

A végén minden jóra fordul. Ha nem, akkor még nincs vége. 

Ez így van! Dylan meg... meghalt. De.... de ettől még lehetek boldog, nem? 

A szüleim az agyamra mennek, most biztos azt hiszik bolond vagyok.... de ettől még élhetek felhőtlenül. 

A jövőm(ami elég sok idő)bizonytalan..... de ettől még nem kell elkeseredettnek lennem. 

A végén minden jóra fordul..................... remélem.

Damien szemszöge: 

- Rohadtul elegem van belőletek! Egyfolytában a nyomunkban vagytok. Szeretném élni az életemet, de a gondok és a problémák sorban következnek be. A barátom meghal, érted? Te meg folyamatosan csesztetsz! Nem akarok továbbtanulni, vágod? Amint befejeztem a gimit Londonba költözöm a többiekkel..... Hogy miért vagyunk ilyen furák? Miért nem eszünk és iszunk? Tudni akarod a választ? Hm? Oké, elmondom! Halhatatlanok vagyunk. Mindannyiunknak halálközeli élménye volt, az elixírrel mentettek meg minket. Carly valójában 100 éves, Cody 117. Clark 411, Roberta pedig 349. 

Mondja El, majd felrohan a szobájába. 

- Remek, már csak ez kellett - morogja Mark. 

- Mi a fenéről beszélt a húgotok? Halhatatlanok? - néz ránk apa. 

- Ööö... asszem ez családi ügy. Mi kint leszünk - szól Cody. 

- Ilyen hidegben? - néz rájuk anya. 

- Nekünk meg se kottyan - kacsint Carly. 

- Kezd! - mondja az öcsém. 

- Köszi! - veregetem meg a vállát. - Nos..... halhatatlanok. Hát...... amit El mondott az.... igaz. Majdnem meghaltunk, de Eleanor megmentett minket az elixírrel. Őt pedig még februárban tette halhatatlanná Cody. Amikor, amikor elgázolta egy kocsi. 

- Mi erről miért nem tudunk? - kérdezi apu. 

- Ne térjetek el a témától. Szóval....... örök életűek vagyunk, sosem öregszünk meg. Nincs szükségünk ételre, sem italra. És az, hogy Londonba költözünk..... muszáj. Az emberek gyanakodni kezdenek majd, hogy nem öregszünk, előbb utóbb rájönnének, hogy mi mások vagyunk. De kérlek, könyörögve kérlek benneteket, hogy ez soha senkinek ne mondjátok el! 

2. évad 1. rész - Egy rémálom kezdete

Csókolomsztok! :P

Itt is vagyok a 2. évad 1. részével. Remélem örültök neki, hogy nem így hagyom abba a sztorit. 

Én minden esetre virulok, ugyanis tegnap tévézés közben kipattant a fejemből a tökéletes befejezés a To live forever-höz. :D
Gyerekek, 1000+ megtekintés? KÖSZÖNÖM! 

Mit gondoltok az új fejlécről? Tetszik? Szerintetek miért pont ilyen? 

xx Tita

Az élet nehéz! Mindig is nehéz volt, és mindig is nehéz lesz. És ez mindenkire igaz!

(3 hónap múlva)

Eleanor szemszöge: 

Az életem egy nagy rakás szerencsétlenség. Megöltem Josh-t, ezzel végérvényesen elintézve, hogy ne lehessek együtt Dylan-nel. SOHA. Hetek óta nem beszéltem Stefan-nal, azt se tudom hol van, Mark rám se hederít, naphosszat azzal a Nina-val van. Közeleg a karácsony, a szeretet ünnepe, erre én jól összeveszek a szüleimmel. Nem is akarnak hallani arról, hogy nem szeretnék továbbtanulni. (Márpedig miért kéne? Halhatatlan vagyok, könyörgöm! Nem kell tanulnom, anélkül is tudok mindent. Nem kell dolgoznom, mert bármit, amire szükségem van, meg tudok teremteni.)

Clark pedig közölte velem, hogy szokjak hozzá a gondolathoz, hogy hamarosan tovább kell állnunk. Londonba költözünk. 

- Nincs jó napod, ugye? - ül le mellém Carly. 

- Az elmúlt időben nincs sok jó napom - kortyolok bele a teámba. 

- Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni? - mosolyog rám. 

- Minek? Hiszen....

- Tudom, hogy tudunk manifesztálni. De nőből vagyunk, könyörgöm! Gyere, kapj fel valami tűrhető cuccot, és irány a pláza! 

- Honnan van neked pénzed? - állok fel.

- Elég gazdag családból származom. Vannak tartalékaim. 

***

- Ezt? Na ne! Ezt soha! - nézegetem magamat a próbafülke tükrében.

- Ó, dehogynem, kisanyám!

- De ez nem az én stílusom. A saját ízlésed szerint akarsz felöltöztetni, ez nem kóser! - mondom.

- Megvesszük és kész - mosolyog rám. -Kövi. 

- Azt hittem vásárolunk, nem pedig olyan cipőket veszünk, amikben kitörik a bokám - nézek Carly-ra.

- Tudsz te abban járni, csak akarnod kell. 

- Jó, max majd odaadom neked szülinapodra, jó? A következőt én választom. 

- Ez már az én stílusom - vigyorgok. 

- Ahogy akarod. De a két partiszerkót megvesszük. 

Ezekkel, és Carly cuccaival a pénztárhoz sétálunk, fizetünk, majd úgy döntünk beülünk egy kávézóba. 

- Egy forrócsokit - mondom a pincérnek. 

- Semmit - rázza a fejét a barátnőm. Majd, amikor a pincér hallótávolságon kívülre kerül, folytatja. - Minek kértél? Úgyse érzed az ízét. 

- Szeretnék úgy élni, mint a normális emberek. Ez pedig a normális emberi élet része. 

- Nekem mindegy. De mesélj, mi van veled meg Dylan-nel? 

- Á, semmi. Még mindig ugyan olyan jól megvagyunk. Beszélgetünk, hülyéskedünk eljárunk moziba, de....

- De mi? - néz rám furán. 

- Itt a forrócsokoládéja - jön meg a pincér. 

- Köszönöm. Nos, nem tudom pontosan.... olyan rossz, hogy nem csókolózhatunk, nem sétálhatunk kézen fogva, mert Josh megmérgezett. 

- Nem tudom mit csinálnék, ha Cody-val és velem történne ez - gondolkodik el. 

- Túlélnéd. Te idősebb, okosabb és kitartóbb vagy, mint én - kortyolok bele a forrócsokiba. 

***

Mosolyogva szállok ki a kocsiból, majd Carly-val elkezdjük bepakolni a cuccokat. Az ajtónál leteszem a kabátomat, és a nappali felé veszem az irányt. 

Azonban amikor belépek a helyiségbe az összes táska kiesik a kezemből. Remegő lábakkal lépek a kanapé mellé, és amikor tudatosul bennem mit is látok, sírva borulok a földre.

Damien szemszöge: 

- Hogyan is mentettél ki minket anyánál? - kérdezi tőlem az öcsém. 

- Eleinte csak ültem ott, farkasszemet nézve anyuval, de szerencsémre megjött apu, és ki tudtam szökni. Azóta a ház közelében sem voltam - válaszolok. 

- Jól széthullott a család - gondolkodik el -, El is összeveszett anyáékkal, én az időm nagy részét Nina-val töltöm, te meg bujkálsz. 

- Ja, és hamarosan költözünk. 

- MI???

- Így jár az, aki túlságosan is a csajával van elfoglalva. A rózsaszín ködön kívül nem lát mást - ütögetem meg a hátát. 

21. rész - MEGÖLTEM!

A végén nem megijedni! Gondolatban nem megölni engem! Emlékeztek a szavazásra? :DD

2. ÉVAD!!!!!!!!!!!!! 

Eleanor szemszöge: 

- Neked nem mondta, hogy elmegy? - kérdezem Matt-től. 

- Nem, egy szóval se - válaszol. 

Fel-le kezdek el járkálni a nappaliban. Azon töröm a fejemet vajon hova mehetett Dylan. 

- Ettől nem fogsz rájönni! - nyom le a kanapéra Carly. - Csupán csak megszédülsz. 

- Baja esett. TUTI, hogy baja esett - nézek rá kétségbeesetten. 

- Dylan okos gyerek és ráadásul halhatatlan. Mi baja lenne már? 

Ekkor egy kép ugrik be. 

Dyl és Josh. A parkban...... ne! 

***

Futok. Amilyen gyorsan csak tudok. Dylan vele van, ezt érzem. Baj van. 

Mikor a tisztásra érek megpillantom őket. 

Josh kezében egy tőr(biztosra veszem, hogy mérgezett), és Dyl fölé tornyosul. Egyből az a kép villan fel előttem, amikor 500 évvel ezelőtt ugyanígy voltak. 

- Hagyd őt! - kiáltok fel. 

Mind a ketten felém néznek. Dylan aggódva, Josh pedig egy gonosz mosollyal az arcán. 

- Remek, végre megérkeztél - mondja. 

- Eleanor! Menj el! Veszélyes! - kiabál rám Dyl. 

- Te csak hallgass! Szabad akarata van, ő dönt arról, hogy mit csinál. Most például végig akarja nézni, ahogy megöllek. Pont, mint 500 éve - vigyorog Josh. 

- Itt egyvalaki fog meghalni. És biztosítalak róla, hogy az nem Dylan vagy én leszek - mondom. 

- Azt hiszed képes lennél megölni? Kötődsz hozzám! Varázsoltál! 

- Azt te csak hiszed, rég megszabadultam a kötéstől. Gyűlöllek. Megvetlek és nem utolsó sorban a halálodat kívánom! 

Erre csupán annyi a reakciója, hogy gúnyosan felkacag. Arra viszont nem számít, hogy ezt kihasználva kikapom a kezéből a tőrt és én teperem a földre őt. 

- Na? - nézek a szemébe. 

Damien szemszöge: 

- Kisfiam! - állít meg anya. 

- Igen? - fordulok meg. 

- Hol van a húgod és az öcséd? 

- Honnan kéne tudnom? Nem vagyok a bébiszitterük - vonom meg a vállamat. 

- El már több mint fél éve rettentően furcsa. Nem eszik, nem iszik, alig jár haza. Ti pedig egy hónapja csatlakoztatok hozzá.... mi folyik itt? 

- Anya..én.... mennem kell! Majd... máskor beszélünk. 

- Damien Alexander Knight! Nem mész sehova addig, amíg nem adsz magyarázatot erre a sok fura dologra. Időm, mint a tenger. Kezdheted - ül le az egyik székre. 

Elfuthatnék. Felpattanhatnék a székről és rohanhatnék, mint egy félőrült, de akkor még nagyobb bajba keverném magunkat. 

Kifújom a bent tartott levegőt és valami hihető hazugság után kutatok. 

Azonban ahogy egyre jobban húzom az időt, anya egyre inkább biztos lesz abban, hogy titkolunk előle valamit. 

Na és hol vannak ilyenkor a testvéreim? 

Mark szemszöge: 

- Szia, Mark! - ül le mellém Nina. 

- Szia! Rég láttalak! - mosolygok rá. - Sokat változtál, jól nézel ki. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Kondizol, vagy mi? 

- Ja az elmúlt időben sokat edzettem. Milyen az egyetem? - kortyolok bele a Cola-ba.

- Remek. Sokat kell tanulni, de.... meglesz az eredménye. Na és a fősuli? 

- Elmegy. Jobban szerettem a gimit. A jól megszokott társaság, bosszantottuk a tanárokat.. meg amúgy, a környezet.   

- Elmegyünk a parkba? Rég jártam már ott - pattan fel a helyéről Nina. 

- Csak ön után kisasszony - nyitom ki a kávézó ajtaját. 

- Köszönöm uram! - mosolyog rám. 

Eleanor szemszöge: 

- Erre mit lépsz? - kérdezem Josh-tól. 

- El! Szállj le róla! Hagyd, és gyere! Menjünk! - szól rám Dyl, de sem hallgatok rá. 

- Majd ha megöltem! - kiabálok. 

- Akkor tessék csak! Itt az alkalom. Ölj meg! - mondja Josh. 

Az egyik felem ezt kiabálja: "Tedd meg! Öld meg, és akkor vége!", a másik viszont ezt: "Ne tedd! Te nem vagy gyilkos!". 

- Ölj meg, mint ahogy én is megöltem Zack-et! És mint ahogy ő megölte az apámat! 

- Mi? - engedek a szorításból. 

- A te drágalátos, öreg haverod ölte meg apámat. Csak azért, mert megalkotta a mérget, amivel megmérgeztelek. Egyszerűen ledöfte. Nekem pedig végig kellett néznem....

Már éppen megsajnáltam volna, amikor befejezte a mondandóját. 

- ... viszont én is élvezettel néztem végig Zack halálát. És hidegvérrel megöltem volna a barátodat is, ha te nem jössz. 

Ennyi. Se szó, se beszéd, a szívébe döftem a tőrt. 

- Na... nagy hibát követtél e..el. Mivel most meghalok vég...végérvényesen elintézted azt, hogy sose teljesedjen be a szerelmetek Dylan-nel. Csak én tudom az ellenszer összetevőit, most viszont magammal viszem a sírba ezt a titkot. Egy nap majd újra találkozunk Eleanor Marie Knight. Hisz az örökkévalóság sok idő..... - lehunyja a szemét. Meghal. 

Viszont biztosra veszem, hogy a lelke átvándorol egy másik testbe és Josh nemsokára újra gyerek lesz. 

- Mi... mit tettem? - borulok a fűbe. 

- Hé, El! - ölel át Dylan. - Minden rendben lesz. Sss, ne sírj! 

- Ugyan, hogy lenne már minden rendben? Hm? MEGÖLTEM! Sose tudjuk meg az ellenszer összetevőit.... tudod ez mit jelent, ugye? 

Az író szemszöge: 

Eleanor szépen lassan lenyugszik, majd Dylan-nel együtt elindulnak a villa felé. 

Amikor hazaérnek El nem szól senkihez semmit, csupán felfut a szobájába és kulcsra zárja az ajtaját. 

Elővesz egy piros cetlit, majd ennyi ír rá: 

A végén minden jóra fordul. Ha nem, akkor még nincs vége. 

- Ezt ne felejtsem el észben tartani! - szúrja fel egy gombostűvel az íróasztala fölötti parafatáblára. 

Vége...