Hellóka!
Az előzőnél dumáltam eleget, szóval....
jó olvasást!
xx Tita
Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.
(10 hónappal később)
Eleanor szemszöge:
Hogy milyen egy várandós halhatatlan? Mi megtudtuk az elmúlt 9 hónapban. Carly a nászéjszakán(összeházasodtak Cody-val)terhes lett, és most itt vagyunk. Bármelyik pillanatban jöhet a kis Carter. Azt nem tudjuk, lány vagy fiú lesz-e, mert szégyenlős a babuci. :D
Nos, ott tartottam, hogy..... ja igen! Egy várandós halhatatlan. Jesszus, szörnyű!
Nem kaját zabál egyfolytában, hanem az elixírt tolja magába, mint egy szomjas elefánt. Minden reggel vagy háromszor megy hányni, pedig csak iszik. És azok a hormonok..... Isten ments, hogy Carly drága újra anyuka akarjon lenni.
- Te sírsz? - lépek a várandós barátnőm mellé.
- Ez... ez a film o...olyan megható - szipog.
- Titanic? - nézek a tévére.
- Ó, Eleanor! Ezek a hülye hormonok.
- És ez a nagy has. Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban. Várj! Hátrálok 5 lépést - mosolygok rá.
A reakciója csupán egy gúnyos vigyor, ami másodpercek alatt lefagy az arcáról.
- Hé, minden oké?
- El. Fojt. A. Magzatvíz - suttogja.
- Jézusom! - kapok a fejemhez. - És pont ilyenkor nincs itt senki!
Amilyen gyorsan csak tudok, összepakolok pár dolgot Carly-nak, meg a kisbabának.
- Ki-be, ki-be! - mondom.
- Ezzel aztán rohadtul segítesz... áúúúúú!
Tárcsázom Cody-t, elmormolom neki, mi a helyzet, majd felkapom a barátnőmet és kiviszem a kocsihoz.
- Meg ne merj szülni a kocsimban! - csatolom be az övét.
- Ha nem kapkodod magadat, akkor ez sajnos bekövetkezik - mosolyog rám.
Gyorsan bepattanok az anyósülésre, és a kórház felé hajtok.
***
- Maga az apuka? - kérdezi egy nővér Cody-tól.
- Igen.
- Egyenesen, majd jobbra.
- Végre vége! - dobja le magát egy székre Damien.
- Ne is álmodj, tesó! - löki oldalba Clark. - Dani is lehet terhes. Meg a húgod is, és ő 100× rosszabb lesz, mint Carly.
- Mi? Miért? - kapom fel a fejemet.
- Mert úgy általánosságban is olyan vagy, mint egy terhes nő - villogtatja meg az 1000 wattos mosolyát.
- Imádkozz, hogy előbb hazaérj, mint én!
(5 idegőrlő óra elteltével)
- Ugye nem léptek fel komplikációk? - járkálok fel és alá.
- Nyugodj! Már! Le! Engem anya 7 óra alatt szült meg - fog le a bátyám.
- Ja, de neked akkor a fejed, mint két görögdinnye.
- Én is szeretlek!
Pár perc múlva Cody-t pillantjuk meg, majd mind, egy emberként rohanunk elé.
- Gyertek, nézzétek meg Carlos Paul Carter-t - mosolyog ránk.
- Férfi uralom! - kiált fel Matt.
Ezzel csupán annyit ért el, hogy több nővér is felénk fordult, és annyit mondtak, hogy: "Psssszt, ez egy kórház fiatalúr!".
- De édes! - mondjuk egyszerre Dani-vel, amikor benyitunk Carly-hoz.
- Megfoghatom? - pillantok a szőkeségre.
- Hát persze. Hisz te vagy a keresztanyja - adja át a kis csöppséget.
- Én? Ó, köszönöm!
Danielle szemszöge:
Alig 15 perc alatt sikerült meggyőznünk Matt-et, hogy nem El kocsijának az anyós ülésén fojt el Carly magzatvize, így nyugodtan odaülhet.
- Bár.... ki tudja - rántja meg a vállát Eleanor.
- Mi? - ugrik ki a kocsiból Matty.
- Csak hülyülök, te idióta! Ha akarsz, haza is futhatsz.
- Indulhatunk - ül vissza.
- Okos! - simogatja meg a fejét El.
- Szépen vagyunk ám! Úgy bánsz a barátoddal, mintha a kutyád lenne?
- Ha befogod kapsz jutalmat - mosolyog a "gazdi".
- Csókot?
- Jutalomfalatkát!
***
- Képzeld anya, megszületett Carly kisfia! - szól a telefonjába El. - Aha, nem.... ja! Én vagyok a keresztanyja.. mi? Ne, légyszi!....... Jó, de csak 2 napra! És jöttök nekem egy tornacsukával!
- Mi az? - teszem le a kezemből a Sugar magazine-t.
- Anyuék meghívtak engem és Matt-et 2 napra vidékre - dől el a kanapén.
- És ez miért baj?
- Nem tom'. Ahogy aput ismerem rendesen kifaggatja Matty-t. Mik a tervei, hány barátnője volt, büntetett elő.... Jézusom! - kap a szája el.
- Mi az? - ijedek meg.
- Az, hogy az én édes drága barátom büntetett előéletű. Apám ki fog akadni.
- Nem az a fontos, hogy nekik szimpatikus legyen, hanem, hogy te szeresd, nem? - kezdek el olvasni egy Taylor Swift-es cikket.
- Elég sokk volt nekik megemészteni azt, mi vagyok. Most még ez is. Nem akarok elmenni!!!!!!!!
- De már közel egy éve nem találkoztatok - nézek a barátnőmre.
- Damien-t miért nem hívják?
- Mert ő múlt hónapban, meg z előtt kétszer is volt Phoenix-ben. Most te jössz, kisanyám!
Emma Knight(El, Mark és Damien édesanyja)szemszöge:
- Ó, biztos Eleanor lesz az - veszem fel a vezetékes telefont. - Halló?
- Szia anyu - hallok meg egy ismerős hangot.
- Édes Istenem! Kisfiam! Végre jelentkeztél, ó, annyi aggódtam! Úgy hiányoztál - mondom mosolyogva.
- Ti is nekem. Mondd, hogy vagytok? Hogy vannak El-ék? - kérdezi Mark.
- Remekül vagyunk. Apádnak még mindig magas a vérnyomása, de szed rá gyógyszert. A testvéreid is megvannak. Képzeld, Carly-nak kisfia született.
- Cody-tól?
- Ó, ki mástól? A húgod összejött azzal a Matt-tel és új taggal bővült a klán, vagy mi a csoda - mesélem.
- Lány? Fiú?
- Lány, Danielle a neve. Rettentően kedves és aranyos. Imádni való. Veletek mi van?
- Van egy kis házunk, ott éldegélünk. Megvagyunk.
- Ennek nagyon örülök.
- Anya, kérlek ne mondd el Eleanor-nak és Damien-nek se, hogy beszéltünk - jelenti ki komoly hangon Mark.
- De miért, szívem?
- Nem szeretném, hogy még többet szenvedjen miattam El. És ha beszélnék vele telefonom, biztos nem bírnám ki, hogy itt maradjak. Kérlek, maradjon ez a mi titkunk, jó? Tudom, hogy neki nem eshet baja, mert halhatatlan. De ti halandók vagytok, és bármikor kórházba kerülhettek, ne adj Isten meghalhattok.
- Értelek. Ne aggódj, köztünk marad ez a kis csevegés.
