4. rész - Előző élet?

(két nap múlva)

Eleanor szemszöge:

- Valaki, akit létezésem óta ismerek? – olvasom fel a könyv elejéről. – A testvéreim? A szüleim?

- Ők halandók. Olyanra gondolj, aki halhatatlan – hallom meg Clark hangját.

- De hiszen egyikkőtöket sem ismerem létezésem óta – nézek fel rá.

- Talán ebben az életedben nem, de mi van az előzővel?

- Előző? Úgy érted… létezik reinkarnáció? – vonom fel a szemöldökömet.

- Úgy –bólint.

- Wow! De… nem emlékszem.

- Nem is emlékezhetsz. De próbálj meg emlékezni! Hiszen különleges vagy, látomásaid vannak. Próbálkozz, különben sosem töröd meg a kötést! – veregeti meg a vállamat, majd feláll.

- Te… honnan? Hisz nem is mondtam… - döbbenek meg.

- Sok mindent tudok, elég öreg vagyok már. De nyugalom, tartom a számat. Én veled vagyok! – kacsint, és eltűnik.

Köpni, nyelni nem tudtam. Honnan? Hisz… elzárom a gondolataimat. De… ó, tök mindegy! Inkább koncentráljunk a könyvre. Felkaptam, majd a konyhába mentem vele. Dylan is ott volt.

- Még mindig a kódexet fejtegeted? – pillant rám.

- Ja! Nehéz dolog ez – ülök le mellé. – Valaki olyant kell keresnem, akit előző életemben is ismertem.

-Ú, az nehéz. Elég sok halhatatlan van. Sok időbe telne, mire kinyomoznád, ki lehet az.

Bólintok, majd a zöld színű elixírért nyúlok. Azonban Dylan is pont ezt az üveget szúrja ki, így összeér a kezünk. Újabb látomás.

- Mit láttál? – kérdezi.

- Egy bál. Középkori divat szerint öltözött emberek… és a háttérben három veszekedő alak.

- Középkor? Fura! – azzal felkapja az üveget és elfut.

Én is felkapok egy üveget, majd lehúzom a tartalmát. Igazából akár 100 évig is kibírnánk egy csepp nélkül. Inkább megszokásból isszuk.

De visszatérve a látomásra. Középkor? És miért pont Dylan megérintésénél láttam azt, amit láttam? Álljon meg a menet! Középkor! Előző élet! Csak nem? Esetleg én ismerhettem Dylan-t az előző életemben?

***

Egész nap ezen a hülye előző élet témán agyaltam. Semmi újra nem jutottam. Igazából a Google-t bújtam válaszokért. Azt kerestem, hogy hogyan emlékezhetek vissza az előző életemre.

Azt írták klinikai halálból visszatértek láthatnak képet az előző életükről. Hipnózis alatt lévők beszélhetnek jelen időben az előző életről úgy, mintha most történne. Vagy álmodhatunk is róla.

Na, most azzal a reménnyel feküdtem be az ágyamba, hogy ez bekövetkezik. Hogy megálmodom ki voltam mielőtt Eleanor Marie Knight lettem. Lehunytam a szememet és reménykedve aludtam el.

A hátam mögé pillantok. Megjött. Itt van Ő. Ismét gyönyörűen néz ki, és amint észrevesz, küld felém egy mosolyt. Viszonzom, de inkább visszafordulok Henry-hez. Még csak az kéne, hogy gyanút fogjon. Richard elmegy mellettünk és alaposan végigmér.

Henry szorosabban magához húz, hogy megmutassa, én az Övé vagyok. Azonban azt kívánom bár ne így lenne. Már nem szeretem. Az én szívem már Richard-é.

***

- Ne! Ne bántsd! – kiáltok rá Henry-re.

- Delilah, te maradj csendben! – rivall rám, majd visszafordul Richard-hoz.

Kés a kezében és döfni készül. Meg fogja ölni a szerelmemet. Megöli, mert meglátta azt, hogy csókolózunk.

- Bár ne tetted volna! – kiált rá Richard-ra és a szívébe döfi a kést.

Én csak felsikítok és sírva borulok a halott testre. Meghalt. Elment és nincs többé. Henry megölte Őt. Végzett vele.

- Jaj, gyere már! – felkap a földről és elvisz onnan.

***

Két hónap telt el Richard halála óta. Henry azt mondta megbocsát és kezdjünk mindent újra. Nem! Én nem akarok semmit sem újra kezdeni. Én… meg akarok halni.Éppen egy szakadék felé megyek. Találhattam volna kíméletesebb módot is a halálra, de ez nekem éppen megfelel. Henry-t soha többé nem kell látnom és talán együtt lehetek Richard-al. Ott fent. Felkészültem az ugrásra. Kész vagyok megölni magamat azért, mert Ő is meghalt. Leugrottam. Véget vetettem az életemnek…

Felriadok. Nem! Az nem lehet! Miért pont Ők? Miért pont Velük keveredtem ilyen helyzetbe? 

Josh szemszöge: 

Richard, akarom mondani Dylan ezt még nagyon, megbánja. Miatta vesztettem el Delilah-t azaz Eleanor-t. Ő vette el tőlem életem szerelmét. Aki öngyilkos lett. Megölte magát Dylan-ért.

Sajnos a sors kegyetlen. Ugyanis most együtt élnek, egy házban. Újra egymásba szerethetnek, ahogyan 500 évvel ezelőtt és akkor mindennek vége.

Nem fogom tudni visszaszerezni. Újjászülettem, de a lelkem mélyén még mindig szeretem. Ugyan olyan gyengéd érzelmeket táplálok iránta, mint akkor.

Szerencsémre kötődik hozzám. Elgyengül, amikor a közelembe kerül és ezt ki is használom. Ha törik, ha szakad El újra az enyém lesz. Dylan nem fogja újra elvenni tőlem. Minden lehetőséget megteszek annak érdekében, hogy Vele élhessek az örökkévalóságig.