5. rész - Stefan Woodville

Eleanor szemszöge:

- Clark! Clark! - rohanok le a lépcsőn.
- Hé, kicsi lány! Mi az? - mondja, miután szinte beesek a nappaliba.
- Ismersz halhatatlant, aki az 1500-as évek elején született? - kérdezem.
- Ö... lássuk csak...1500.... nem nagyon.
- Ó, értem - indulok el.
- De - állít meg - ,ismerek valakit aki mondhat.
Elmondta, hogy van egy, a 400-as éveiben élő férfi a közelben, aki elég jól ismeri a halhatatlanokat abból a korból.
Éppen a cím felé tartok. Elhaladok az iskola, a kedvenc kávézóm és a posta előtt. Azonban a sarkon olyan valakit látok meg, akit ebben a pillanatra a hátam közepére se kívánok.
- Helló! - mosolyog rám.
- Ne is próbálkozz. Ez a mosoly nálam rég nem jön be.
- Ugyan, El! - húz közelebb magához.
- Engedj el! Fontos elintéznivalóm van! - lököm el magamtól Josh-t.
- Mégis mi?
- A múltam felkutatása - azzal ott is hagyom.

***

- Hahó! - nyitok be a kissé öreg házba. - Hahó! Van itt valaki?
- Szerbusz! - köszön egy férfi a hátam mögött.
- Maga Zack?
- Igen, miért?
- Clark küldött... azt mondja maga ismerhet egy, az 1500-as évek elején született halhatatlan.
- Ó, igen... drága Stefan Woodville.... jó barátom.
- És... gondolja, hogy ő ismerhetett egy bizonyos Delilah-t?
- Biztosra veszem.
- Még tudná mondani hol van most?
- Az öreg hídnál. Ahol a húga véget vetett az életének.....

***

- Stefan! Stefan! - lépkedek az öreg híd recsegő fáira.
- Ki vagy?
- El... Eleanor Knight... halhatatlan.
- Mit akarsz? - cseppet sem bunkó, nem ám!
- Delilah.... - suttogom.
- Mi közöd van neked hozzá?
- Én... szeretnék róla többet megtudni... kérlek!
- Miért segítenék én neked? Miért lenne az jó nekem?
- Érzem, hogy neked Delilah nagyon fontos vagy az volt.... ha mesélsz róla nekem, én elmondok egy titkot.
Végül beadja a derekát. Leül, és mesélni kezd.
- Delilah mosolygós, boldog lány volt. Illemtudó, kedves. Akárki ránézett azt mondta olyan, mint egy földre szállt angyal. 1504. október 18-án született itt, Arizónában. Volt egy nővére és egy... bátyja.
- Mi volt a vezetékneve? - kérdezem kíváncsian.
- Woodville.... - suttogja könnyes szemmel.
- Te... a testvére vagy?
- Igen. El sem tudod képzelni, hogy mennyire fájt, amikor megtudtam, hogy meghalt. Hogy megölte magát egy fiúért. Ezt nem hiszem el! Ez rá nem vallott!
- Hogy lettél halhatatlan? - térek el a tudjunk-meg-többet-az-előző-énünkről témától.  
- A menyasszonyom az volt. Én is meg akartam ölni magamat, de ő átváltoztatott. Végignéztem, azt, ahogyan a családom kihal mellőlem. Katherine elvette tőlem azt a lehetőséget, hogy újra Del-el legyek. Ott fent.
- Te nem hiszel a reinkarnációban?
- Szerinted Delilah itt élne, ebben a korban? - emeli fel a fejét.
- Stefan... én vagyok Delilah. Csak éppen újjászülettem.

Carly szemszöge:

- El hol van? - ülök le a kanapéra.
- Zack-hez ment. Valamilyen 1500-as években született halhatatlant keres - válaszol Clark.
- Miért is? - kérdezi Cody.
- Nekem kell mindenről tudnom?
- Te vagy itt a legöregebb - emeli ki az öreg szót Dylan.
- Kösz, Dyl! Ez jól esett! - kap röhögve a szívéhez.
- Na, de komolyan! - lököm meg a vállát. - Mit akar?
- Egyet mondhatok. A szálak így is teljesen össze vannak kuszálódva. Ha beszél Zack-el akkor pedig még jobban össze lesznek....

Az író szemszöge:

1523. szeptember 20.: 

- Stefan! Hol van Del? - lép be Rosalie az öccse szobájába. 
- Fogalmam sincs. Miért?
- Azt ígérték Henry-vel, hogy ma ebédre idejönnek. 
- Nyugi, Rose! Biztos romantikáznak! 
- Rossz előérzetem van Stefan...- suttogja a lány. 
Az édesanyjuk fejvesztve rohan a gyermekeihez és kisírt szeme nem valami jó jel. 
- Anyám! Mi történt? -pattan fel Rosalie. 
- Delilah... ő... meghalt... -sír a nő. 
Stefan és Rose egymásra pillantanak és egyszerre omlik össze bennük a világ. Édesanyjuk vállára hajtva fejüket sírnak együtt. 
- Miért tette ezt? - kérdezi Stefan.
- Kérdezd Henry-t. Ő látta utoljára - válaszolja Annabell. 

1523. szeptember 25.: 

Stefan ott ül és a hátramardt vérnyomokat nézi. A húga. Ennyi maradt belőle. Eltemették is ennyi maradt belőle hátra.
- Meg akarom ölni magamat! - mondja. 
Felnéz a szikla tetejére és elhatározást tesz. A húga után megy. Nem hagyhatja egyedül Del-t a túlvilágon. A lánynak segítségre van szüksége. 
Felmászott a sziklára és ugrani készült, azonban megjelent a menyasszonya.  
- Hagyj meghalni! - kiált rá Stefan. 
- Stef! Kérlek! - könyörög a lány. 
A fiúnak majdnem meg esik rajta a szíve. Majdnem....
- Szeretlek! - azzal leugrik. 
Katherine gyorsan lerohan, és ahogy tudja, tompítja az esést. Elővesz egy zöld itallal teli üvegcsét és megitatja szerelmével....

2012. augusztus 12.:

- Stefan... én vagyok Delilah. Csak éppen újjászülettem.
Ahogy meghallja ezt a mondatot, Stefan egyszerre boldog és kételkedik is. Nem tudhatja biztosra, hogy ez a lány a testvére. És ha mégis akkor ő már nem Delilah, hanem Eleanor. Másik név, másik test, más kor. Viszont ugyan az a lélek...
- Honnan tudjam azt, hogy igazat mondasz-e?
- Kicsi koromban mindig veled aludtam vihar idején. De reggelre általában a földön kötöttél ki, mert lelöktelek. De nem szándékosan! - nevetett fel Eleanor.
Stefan-nak sem kellett több, azonnal átölelte a lányt. Neki ennyi bizonyíték éppen elég.