2. évad 10. rész - SZERETLEK!!!

Helló emberek! 

Na, akkor a második évad befejező része. 

Meg kell, hogy mondjam kb. 30 részesre terveztem ezt az évadot, de annyi ötletem támadt Mo életével kapcsolatban, hogy úgy döntöttem ez rövid lesz, viszont a következő hosszú. :D

Az új évadot egy másik blogon kezdem el, aminek a linkjét nemsokára kiteszem föl, az oldalakhoz. 

Jó olvasást!

xx Tita

ui.: Tudom, hogy rövid lett, de ennyit tudtam kihozni belőle. 

TALÁLKOZUNK A TO LIVE FOREVER 2-ÖN.

A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.

Eleanor szemszöge: 

A Matt-el való veszekedésem után aludtam egyet és most úgy látom kissé tényleg túlfeszítettem a húrt. A Dylan-es dolog szerintem durva volt. 

- Miért tűntél el? - kérdezi valakitől Matthew. 

- Muszáj volt - válaszol egy lány. 

Lesurranok a lépcsőn és benézek a nappaliba. 

- Miért, Britney? 

Ő lenne Matty nővére? Hogy talált ránk? És miért épp ennyi év után kereste fel az öccsét? 

- Sziasztok - dőlök a falnak. 

Mind a ketten felém kapják a fejüket. 

- Eleanor Knight vagyok, Matt felesége - mosolygok. - Te pedig Britney Simpson, ugye? 

- Felesége? - fordul vissza Matt-hez. - Nem is mondtad. 

- Úgy öt perce vagy itt - rántja meg a vállát a férjem. - El? Hogy vagy? 

- Elmegyek Dani után a Hyde parkba. Elvitte Mo-t. 

- Este beszélünk? 

- Talán. 

***

- Mi lesz a kisbabával? - kérdezi Dani. 

- Kérdezz könnyebbet! - nevetek fel. - Ő is egy élőlény, nem ölhetem meg, de....

- De apa nélkül nem vállalod. Akarod, hogy beszéljek a fejével? 

- Ne! Jobb lesz, ha magától jön rá arra, hogy valamit nagyon rosszul csinált - ellenkezek. 

- Te tudod Eleanor. 

Britney szemszöge: 

- Te komolyan ilyen hülye vagy? - kólintom fejbe Matt-et. 

- Tudom, már rájöttem. De késő....

- Késő? Mihez van késő? Ahhoz, hogy a családoddal légy? Dehogy! Csak hagyd azt a hülye munkát és kér bocsánatot Eleanor-tól. Világos? 

- Igen! 

Matt szemszöge: 

- Átmenjek Mo-hoz? - kérdezem, mikor El belép a szobába. 

- Ne. Alszik. Nagyon jó füle van, még a legkisebb neszre is felébred - dől az ágyba. 

- Édesem, én..... nem akartam. Felhívtam Conor-t és szóltam, otthagyom a céget. Rettenetesen sajnálom. Meg tudsz nekem bocsátani? 

Mélyen a szemebe néz, de nem mond semmit. Ez rossz jel.....

- Szeretlek - mondja kb. 10 perc után. 

Egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ölelem magamhoz. 

- Mi lesz a kicsivel? Megtartod? - nézek rá.

- Megtartjuk. 

(évekkel később)

Eleanor szemszöge: 

- Amerikából jöttem, mesterségem címere.... - mondom. 

- Festő! - kiabálja be Monica. 

- Ez nem ér! - pattan fel Cody. - Ti úgy is tudtok a fejünkben olvasni, ha elzárjuk a gondolatainkat! - mutat a 8 éves Carlos-ra, a 7 éves Mo-ra és az 5 éves Will-re. 

- Halhatatlan gyerekek - legyint Dani. 

- Még nálunk is különlegesebbek - karolja át a derekát Damien. 

Hogy mégis hogyan találtak egymásra? Minden két évvel ezelőtt történt.  Danielle vissza akart menni Phoenix-be, de Damien mindezt megakadályozta. Kiderült ugyanis, hogy ő végig Dani-t szerette, de ahhoz, hogy erre rájöjjön az kellett, hogy majdnem elveszítette őt. 

- Elmegyünk sétálni? - kérdezi Will. 

- Persze. Öltözzetek fel! - mosolygok a három gyerekre. 

Boldog vagyok. De most úgy igazán. 

Lehet, hogy a szüleimet ott kellett hagynom, lehet, hogy a bátyám elment örökre és lehet, hogy Matt-tel még lesznek vitáink, de boldog vagyok. 

Azt hiszem most élek igazán. 

Van családom (nem is kicsi) és tudom, hogy ők mindig velem lesznek. 

ÖRÖKRE! 

VÉGE

2. évad 9. rész - Bárcsak élne Dylan!!!

Sziasztok!

Jó olvasást! 

xx Tita

ui: IDE feltétlenül nézzetek be. Aki akar csatlakozni, szívesen beveszem. :)

Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb.

(két évvel évvel és rengeteg elixíres flakonnal később)

Matt szemszöge: 

- El, kérlek - mondom. 

- Hagyj! 

- De drágám....

- Ne drágámozz itt nekem! - emeli fel a hangját. 

- Mi a bajod? Megjött? 

. Épp ez az! Nem jött meg! -tép ki a kezét az enyémből, majd bezárkózik a fürdőbe. 

Micsoda? 

Carly szemszöge: 

- Már megint kezdik - rázom meg a fejemet. 

- Tulajdonképpen miért is veszekszenek? - kérdezi Damien. 

- Ha itthon lennél, tudnád miért - mondja Dani. 

- Matt nem az a..... minta apa - böki ki Clark. 

- Ezt hogy érted? 

- Este 10-kor ér haza és reggel 6-kor már nincs itt. A munkájának él - válaszol a nappaliba belépő Cody. - Carlos alszik. 

- El hogy viseli? - faggat tovább Damien. 

- Általában nagyon jól. De most robbant. 

- Miért? 

- Terhes. Neked nem mondta? - döbbenek meg. 

- Ööö... nem! 

- Fontolgatja, hogy elveteti. Azt mondja apa nélkül nem vállal még egy gyereket. 

- Matthew! - áll fel a kanapéról El bátyja. 

Ebből semmi jó nem fog kisülni..... 

Eleanor szemszöge: 

- Terhes vagy? - ront be Matt az ajtón. 

- Igen, látom jól kilogikáztad. 

- Mikor tudtad meg? 

- Tegnap előtt - ülök az ágyra. 

- Miért nem mondtad? - guggol elém. 

- Mert alig vagy itthon. Mo számára szinte idegen vagy. Nem értem.... anélkül is meglenne mindenünk, hogy dolgoznod kéne. 

- Szívem, én szeretem ezt csinálni. Ez volt az életem, az előtt, hogy halhatatlan lettem. Számítanak rám. 

- A lányod is - nézek a szemébe. 

- Eleanor, mint már mondtam szá.....

- Tudod mit kívánok? Azt, hogy bárcsak ne mentem volna el négy éve vásárolni Carly-val. Akkor Dylan nem halt volna meg és most az ő felesége lennék, Mo pedig az ő lánya. Lefogadom, hogy neki a családja lett volna a fontosabb, nem pedig a hülye munkája! 

Danielle szemszöge: 

- Gyere, Mo baba! - emelem ki a kislányt az ágyából. - Elviszlek sétálni. Szerintem jobb, ha ezt nem hallod. 

- Ez durva volt - mondja Cody. 

- Most mi van? - nézek körbe. 

- El azt vágta Matt fejéhez, hogy jobb lenne, ha Dylan még élne, mert ő tuti jobb apa lenne - válaszol Clark. 

- Az ki? 

- 4 évvel ezelőtt ölte meg valaki, míg mi nem voltunk otthon. Ő volt Eleanor barátja. Elég mélyen érintette - ül a lépcsőre Carly. 

- Vajon mi lesz ebből? 

- Válás? - rántja meg a vállát Damien. 

***

- Nem is értem. Egy éve még olyan boldogok voltak a szüleid, de most..... azt hiszem én nem házasodok össze senkivel. Nem akarok kötöttségeket, előbb utóbb úgyis ott kötnék ki, mint Matt és El - mondom Mo-nak, a Hyde parkban. - De miért is beszélek én egy csecsemőnek? - mosolygok a kislányra.

Jelez a telefonom, így megnézem kitől kaptam üzenetetet. Carly.

Matty ma a kanapén alszik.   C

Gondoltam. Csoda, hogy Eleanor nem penderítette ki a házból.    D

Megtette volna, ha nincs ott Cody és Clark.    C

Ez már komoly.......      D

Ismeretlen szemszög: 

~ Azt hiszem ez lesz az - lépek egy csodaszép ház kapujához, majd megnyomom a csengőt. ~ Csak légy itthon!

- Igen? -szól egy ismerős hang a kapucsengőbe. 

- Szia! Beengedsz? - kérdezem. 

- Édes Istenem! Hát persze! - mondja. 

A kapu kinyílik és Matty szinte kiront hozzám. 

- Hiányoztál - ölelem meg. 

- Te is nekem.