6. rész - Baleset

Eleanor szemszöge:

- Mit akarsz? - kérdezem Bellától.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy mi újság van veled - mosolyog rám.
- Hirtelen érdekelni kezdtelek? Hisz nem akartál megbocsátani.
- Nem is akarok. Azonban többet meg szeretnék tudni a világodról - még mindig mosolyog.
- Mi? Te miről beszélsz? - pattanok fel a padról.
- Ugyan! Ne tettesd a hülyét! Josh mindent elmondott rólatok. A halhatatlanokról.
- De ez titok.
- Már nem az - teszi csípőre a kezét.
- Bella, téged sakkban tartanak. Josh mágiával irányít téged!
- Miért, veled nem ezt csinálja?
- De én meg tudok vele küzdeni! Nekem megvan a kellő erőm hozzá - emelem fel a hangomat.
- Ugyan! Attól, hogy örökké fiatal, erős meg gyönyörű leszel az életed nem fenékig tejfel. Az embereknek egy idő után fel fog tűnni, hogy nem öregedsz. Hiper-szuper gyors vagy és nincs szükséged ételre. Rá fognak jönni, hogy te meg a társaid mások vagytok és annak elég csúnya vége lesz.

Damien szemszöge:

- Mark! Mark, az Istenért! Siess már! - kiáltok fel az öcsém szobájába.
- Jövök már, na! - trappol le a lépcsőn.
- Ha rajtad múlna sose jutnánk el a meccsre! - ülünk be a kocsiba.
Elindulunk és csak reménykedni tudok, hogy nem késünk el. Éppen egy kereszteződéshez érünk, nekünk zöld a lámpa. Ezért nem is habozok megyek tovább. Azonban egy hatalmas MAN(a gyengébbek kedvéért kamion)nem áll meg a piros jelzésnél és hatalmas erővel nekünk hajt. Az utolsó emlékem az, hogy Mark kétségbeesetten pillant felém. Aztán minden elsötétül.

Eleanor szemszöge:

- Te jó ég! El, jól vagy? - kérdezi Carly, miután a földre rogyok.
- Nem! Van valami... valami baj történt - kapkodok levegő után. - Valaki! Hívja fel a szüleimet meg a bátyáimat!
Cody és Dylan tárcsáznak én pedig félelemmel telten várok.
- Damien és Mark.... - teszi le a telefont Dyl - .....karamboloztak.
Ebben a pillanatban dől össze bennem az egész világ. A fájdalom, amit eddig éreztem erősebb lesz és azt hiszem itt halok meg.
- Mi... mi van velük?
- Mind a ketten életveszélyes állapotban vannak. Az orvosok az életükért küzdenek - válaszol Dylan.
Gyorsan felpattanok és a konyhába futok. A legfelső polcról leemelek két üveg zöld színű elixírt, majd visszamegyek a többiekkel.
- Nincs más választásom - suttogom.
- Tedd azt, ami a legjobb - mondja Clark.

***

- Az orvosok szinte percenként jönnek be hozzájuk.... nem tudom megcsinálni - sóhajtok.
- Csak menj be, és itasd meg velük! Mi elintézzük a dokikat! - kacsint Carly.
- Köszi.
Felkapom a táskámat majd bemegyek a bátyáim szobájába. Mind a ketten gépekhez vannak kötve. Alig érzek felőlük életjelet. Kiveszek egy üveget a táskából, és Damien-hez lépek.
- Nincs más választásom - mondom, majd megitatom vele a zöld löttyöt.
Ugyan ezt teszem Mark-al is. Leülök egy székre, perceken belül pedig elnyom az álom.

Mark szemszöge:

Mi ez a fura érzés? Mintha újból életerős lennék. Mintha megteltem volna élettel. Valami furcsa erő járja át a testemet és felmelegít. Jól vagyok. Jól érzem magamat. Nem érzek fájdalmat, sem semmi rosszat. A baleset rossz emlékeit felváltja valami sokkal jobb. Fehér köd, majd emlékképek.
Lejátszódik előttem az egész életem. Látom azt, hogy hogyan nőttem fel. Vajon miért? Meg fogok halni? Vagy valami másért? Fogalmam sincs.
Miután ennek a pár másodperces emlékezésnek vége, újból sötét lesz. Azonban már hangokat hallok. Pittyegést, és mintha valaki beszélne is.
A hangját nem tudom hova tenni, de nem is ismerős. A szememet még mindig nem tudom kinyitni, de mintha valaki fogná a kezemet. Vajon ki? És Damien? Hol van? Hogy van? Él még?

Carly szemszöge:

- És mennyi idő lehet, mire felébrednek? - kérdezi El, miután a doki kimegy.
- Fogalmam sincs. Változó, hogy kinél mennyi idő, míg hat az elixír.
- Szerinted hogy fogadják majd? Haragudni fognak? - néz rám.
- Jaj, Eleanor! - ölelem meg. - Miért haragudnának? Megmentetted az életüket. Meg is halhattak volna. Te csak jót tettél velük.
- Remélem ez lesz.
- Jut eszembe.... milyen öreg halhatatlannal beszéltél te?
- Ööö... Stefan Woodville.... miért? - dadog.
- Van valami, amit nem mondasz el? - guggolok le elé.
- Én... nem... dehogy! - túlságosan is gyanús nekem.
- Már hetek óta elzárod a gondolataidat, nem beszélsz velünk, gondterhelt vagy.... mi történik veled?
- Carly, én.... elkövettem egy hatalmas hibát.... egy olyan hibát, amit már régebben is elkövettem egyszer.
- El, bármi is az, mondd el! A barátnőd vagyok, rám mindenben számíthatsz! - szorítom meg a kezét bátorítóan.
- Két fiút szeretek egyszerre. Az egyiket szerelemből a másikhoz pedig egy varázslat miatt vonzódom. Carly, én...... elrontottam egy varázsigét és beleszerettem Josh-ba - nyögte ki könnyezve.