21. rész - MEGÖLTEM!

A végén nem megijedni! Gondolatban nem megölni engem! Emlékeztek a szavazásra? :DD

2. ÉVAD!!!!!!!!!!!!! 

Eleanor szemszöge: 

- Neked nem mondta, hogy elmegy? - kérdezem Matt-től. 

- Nem, egy szóval se - válaszol. 

Fel-le kezdek el járkálni a nappaliban. Azon töröm a fejemet vajon hova mehetett Dylan. 

- Ettől nem fogsz rájönni! - nyom le a kanapéra Carly. - Csupán csak megszédülsz. 

- Baja esett. TUTI, hogy baja esett - nézek rá kétségbeesetten. 

- Dylan okos gyerek és ráadásul halhatatlan. Mi baja lenne már? 

Ekkor egy kép ugrik be. 

Dyl és Josh. A parkban...... ne! 

***

Futok. Amilyen gyorsan csak tudok. Dylan vele van, ezt érzem. Baj van. 

Mikor a tisztásra érek megpillantom őket. 

Josh kezében egy tőr(biztosra veszem, hogy mérgezett), és Dyl fölé tornyosul. Egyből az a kép villan fel előttem, amikor 500 évvel ezelőtt ugyanígy voltak. 

- Hagyd őt! - kiáltok fel. 

Mind a ketten felém néznek. Dylan aggódva, Josh pedig egy gonosz mosollyal az arcán. 

- Remek, végre megérkeztél - mondja. 

- Eleanor! Menj el! Veszélyes! - kiabál rám Dyl. 

- Te csak hallgass! Szabad akarata van, ő dönt arról, hogy mit csinál. Most például végig akarja nézni, ahogy megöllek. Pont, mint 500 éve - vigyorog Josh. 

- Itt egyvalaki fog meghalni. És biztosítalak róla, hogy az nem Dylan vagy én leszek - mondom. 

- Azt hiszed képes lennél megölni? Kötődsz hozzám! Varázsoltál! 

- Azt te csak hiszed, rég megszabadultam a kötéstől. Gyűlöllek. Megvetlek és nem utolsó sorban a halálodat kívánom! 

Erre csupán annyi a reakciója, hogy gúnyosan felkacag. Arra viszont nem számít, hogy ezt kihasználva kikapom a kezéből a tőrt és én teperem a földre őt. 

- Na? - nézek a szemébe. 

Damien szemszöge: 

- Kisfiam! - állít meg anya. 

- Igen? - fordulok meg. 

- Hol van a húgod és az öcséd? 

- Honnan kéne tudnom? Nem vagyok a bébiszitterük - vonom meg a vállamat. 

- El már több mint fél éve rettentően furcsa. Nem eszik, nem iszik, alig jár haza. Ti pedig egy hónapja csatlakoztatok hozzá.... mi folyik itt? 

- Anya..én.... mennem kell! Majd... máskor beszélünk. 

- Damien Alexander Knight! Nem mész sehova addig, amíg nem adsz magyarázatot erre a sok fura dologra. Időm, mint a tenger. Kezdheted - ül le az egyik székre. 

Elfuthatnék. Felpattanhatnék a székről és rohanhatnék, mint egy félőrült, de akkor még nagyobb bajba keverném magunkat. 

Kifújom a bent tartott levegőt és valami hihető hazugság után kutatok. 

Azonban ahogy egyre jobban húzom az időt, anya egyre inkább biztos lesz abban, hogy titkolunk előle valamit. 

Na és hol vannak ilyenkor a testvéreim? 

Mark szemszöge: 

- Szia, Mark! - ül le mellém Nina. 

- Szia! Rég láttalak! - mosolygok rá. - Sokat változtál, jól nézel ki. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Kondizol, vagy mi? 

- Ja az elmúlt időben sokat edzettem. Milyen az egyetem? - kortyolok bele a Cola-ba.

- Remek. Sokat kell tanulni, de.... meglesz az eredménye. Na és a fősuli? 

- Elmegy. Jobban szerettem a gimit. A jól megszokott társaság, bosszantottuk a tanárokat.. meg amúgy, a környezet.   

- Elmegyünk a parkba? Rég jártam már ott - pattan fel a helyéről Nina. 

- Csak ön után kisasszony - nyitom ki a kávézó ajtaját. 

- Köszönöm uram! - mosolyog rám. 

Eleanor szemszöge: 

- Erre mit lépsz? - kérdezem Josh-tól. 

- El! Szállj le róla! Hagyd, és gyere! Menjünk! - szól rám Dyl, de sem hallgatok rá. 

- Majd ha megöltem! - kiabálok. 

- Akkor tessék csak! Itt az alkalom. Ölj meg! - mondja Josh. 

Az egyik felem ezt kiabálja: "Tedd meg! Öld meg, és akkor vége!", a másik viszont ezt: "Ne tedd! Te nem vagy gyilkos!". 

- Ölj meg, mint ahogy én is megöltem Zack-et! És mint ahogy ő megölte az apámat! 

- Mi? - engedek a szorításból. 

- A te drágalátos, öreg haverod ölte meg apámat. Csak azért, mert megalkotta a mérget, amivel megmérgeztelek. Egyszerűen ledöfte. Nekem pedig végig kellett néznem....

Már éppen megsajnáltam volna, amikor befejezte a mondandóját. 

- ... viszont én is élvezettel néztem végig Zack halálát. És hidegvérrel megöltem volna a barátodat is, ha te nem jössz. 

Ennyi. Se szó, se beszéd, a szívébe döftem a tőrt. 

- Na... nagy hibát követtél e..el. Mivel most meghalok vég...végérvényesen elintézted azt, hogy sose teljesedjen be a szerelmetek Dylan-nel. Csak én tudom az ellenszer összetevőit, most viszont magammal viszem a sírba ezt a titkot. Egy nap majd újra találkozunk Eleanor Marie Knight. Hisz az örökkévalóság sok idő..... - lehunyja a szemét. Meghal. 

Viszont biztosra veszem, hogy a lelke átvándorol egy másik testbe és Josh nemsokára újra gyerek lesz. 

- Mi... mit tettem? - borulok a fűbe. 

- Hé, El! - ölel át Dylan. - Minden rendben lesz. Sss, ne sírj! 

- Ugyan, hogy lenne már minden rendben? Hm? MEGÖLTEM! Sose tudjuk meg az ellenszer összetevőit.... tudod ez mit jelent, ugye? 

Az író szemszöge: 

Eleanor szépen lassan lenyugszik, majd Dylan-nel együtt elindulnak a villa felé. 

Amikor hazaérnek El nem szól senkihez semmit, csupán felfut a szobájába és kulcsra zárja az ajtaját. 

Elővesz egy piros cetlit, majd ennyi ír rá: 

A végén minden jóra fordul. Ha nem, akkor még nincs vége. 

- Ezt ne felejtsem el észben tartani! - szúrja fel egy gombostűvel az íróasztala fölötti parafatáblára. 

Vége...