2. évad 4. rész - Matt pácban

HOLA!

Ezt a részt küldeném Dorkának, az egyik olvasómnak. 

Akinek 17-én volt a szülinapja. :D 

Jó olvasást!

xx Tita

Egy egész beszélgetés is lezajlódhat némán, mert a szívnek megvan a maga sajátos nyelvezete.

Eleanor szemszöge: 

- Csodás! - mosolyog rám Carly. 

- Tényleg? Fél órán keresztül őrlődtem, hogy ez legyen-e - pördülök meg. 

- Tökéletes választás! Na, de menj! Matt már vár rád! - lököd a lépcső felé. 

- Tudok magamtól is menni, kösz Carly. 

- Khm! Szeretném bejelenteni Eleanor Marie Knight hercegnőt! - mondja Damien, miután megpillant a lépcsőn. 

Clark, Matt és Cody is felém pillantanak. Mind elismerően bólintanak. 

Matt a kezét nyújtja. 

- Gyönyörű vagy - súgja a fülembe. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Remekül áll a szmoking - mosolygok rá. 

***

- Nem is tudtam, hogy tudsz keringőzni - mondom Matt-nek. 

- Azt hittem mindenkinél jobban ismersz - néz a szemebe. 

- Hát, ezt viszont nem tudtam. 

- És még mit nem tudsz velem kapcsolatban? 

- Mi történt a nővéreddel? 

- Britney.... - sóhajt egyet. - Öt éve a színét se láttam. Miután átváltoztatott elment. Fogalmam sincs hová, de akkor nem is érdekelt. Fél évvel később találkoztam Roberta-val, aki azt mondta csatlakozzak hozzá és a "klánjukhoz". 

- Szóval azóta nem tudsz róla semmit. Nem hiányzik? - kérdezem a szemébe nézve. - Mark három napja ment el, de már kibírhatatlan a hiánya a számomra. 

- Velem is ez volt, hidd el! De egy idő utál elfogadtam, hogy talál soha többé nem látom. Köztetek nagyon erős a kötelék, talán neked több időbe telik míg elfogadod a tényt, hogy elment. 

- Igazad lehet - hajtom a fejemet a vállára. 

***

Este tízig voltunk a suliban, ugyanis addig tartott a karácsonyi bál. Onnan egyenesen haza mentünk.

Azonban miután átöltöztem, sem tudtam elaludni.

Így most a nappaliban ülök, és a zenecsatornát bámulom.

- Miért nem vagy az ágyadban? - ül le mellém Damien. 

- Nem vagyok álmos. 

- Hiányzik Mark? - ölel át. 

- Igen... nagyon. Miért hagyott itt minket? Hm? 

- Szerelmes. És ha az ember beleszeret valakibe irtó nagy hülyeségekre képes - mondja. 

- Ez így van. 

- Mit szólnál, ha most felmennénk a szobádba, és addig ott lennék veled, amíg el nem alszol? - áll fel, majd engem is felhúz. 

- Ez egy jó ötlet - mosolygok rá. 

Felbaktatunk a szobámba, én pedig bedőlök a párnák közé. Damien egy széket húz az ágyam mellé, és leül rá. 

Nem szólunk egymáshoz, még telepatikusan sem kommunikálunk. Nincs rá szükség, így is megértjük egymást. 

Már majdnem elnyom az álom, amikor megszólal a telefonom. Victoria Justice száma, a You're the reason megy. Matt hív. 

- Szia, hajnali fél kettő van. Mi a fenét akarsz te ilyenkor? Ráadásul, hogy a szomszéd szobában vagy - veszem fel a telefont. 

- Börtönben vagyok - mondja. 

- Tessék? - kiáltok fel. 

- El, El! Nyugi! Nem tudnátok eljönni értem?  

- Mi a fenét csináltál? - állok fel az ágyról. 

- Elmentem autókázni, találkoztam egy régi ismerősömmel, felbosszantott és versenyeztünk. Az utcán. Persze lekapcsoltak, és mivel büntetett előéletű vagyok.... hát tudod. Bent tartanak. 

- Ó, Matthew! Az Istenit! - csapok a combomra. - 40 perc és ott vagyunk. Addig remélem nem kevered magadat nagyobb bajba! 

- Oké, kösz! Szia! 

- Helló! - nyomom ki a telefont. 

- Börtönben van? Hát ez remek! Clark nem fog örülni! - néz rám Damien. 

- Ó, mintha foglalkozna mással is, mint a szerelmi bánatával. Na, de gyere! 

- Jó, menjünk! 

***

Fél óra alatt oda is értünk. Rohantunk a rendőrfőnökhöz, hogy beszélhessünk vele. 

- Jó estét, vagy éjszakát! Tök mindegy! - lépek Mr. Jones elé. 

- Eleanor, Damien szervusztok! Mi szél hozott ide titeket, ilyen későn? - néz rám. 

- Matthew Simpson - mondom.

- Á, értelek. Haza szeretnétek vinni, ugye? 

Bólintunk. 

- Most nem lehet. 

- De miiiiiiért? - kérdezi Damien. 

- Büntetett előéletű, és gyorshajtáson kapták.

- Jaj, Istenkém! - nézek a plafonra. - Mást is kaptak már el 220-al, és csak pénzbírságot kapott. 

- Igen, de....

- Kérem szépen! - nézek boci szemekkel a rendőrfőnökre.