2. évad 3. rész - Roberta és Mark eltűnt

Sziasztok!
Nagyon, rettenetesen, BORZASZTÓAN sajnálom, hogy csak most jelentkezem, hisz a szombati részek mindig biztosak. 
Kaptam egy 3-ast kémiából, és büntiben voltam egész hétvégén, és ezen a hétfői német 3-as sem segített. 
Na de a lényeg, hogy gépnél vagyok(még ha csak egy órára is).
ÉS! Kárpótlásul elárulok egy titkot................................
A 2. évaddal nincs vége a To live forever-nek. Igen, 3 ÉVAD! Sok-sok minden van még a tarsolyomban. :)
Na, asszem elég is volt a dumából, jó olvasást! 
xx Tita

ui.: Nem olyan hosszú, mint szokott lenni, de 1 óra alatt mit vártok tőlem, ha még millió mást is meg kell néznem? Hnap(remélhetőleg)az Evernight-ra hozok részt. :P

Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

Eleanor szemszöge: 

- Utálok élni! - nézek Matt-re. 

- Eleanor! Ne mondj ilyeneket! - húzza fel a cipzárját a kabátján. 

- Ugyan miért ne? Hm? Dyl meghalt, a szüleim annak ellenére, hogy elmondtuk nekik kik vagyunk még mindig rettenetesen féltenek, júniusban Londonba kell cuccolnom, és pár évtizedig nem térhetek vissza ide. Ó, tökéletes az életem! - mélyesztem a kezemet a zsebembe. 

- Én itt vagyok neked! Ez nem elég? - mosolyog. 

- De. Köszönöm, hogy meghallgatsz és átsegítesz ezen az időszakon. Nálad jobb barátot nem is kaphattam volna - ölelem meg. 

- 4 éven keresztül nem tudtam kiheverni a barátnőm halálát. De jöttél te, és megváltoztattál. Neked köszönhetem, hogy most már nem vagyok az a lelki roncs. Az a minimum, hogy melletted vagyok.  

-  Imádlak! - nyomok egy puszit az arcára. 

Damien szemszöge: 

- Hol a fenében van az öcsém? - kérdezem Clark-tól. 

- Nem tom', de Roberta is eltűnt. 

- Most hívom fel utoljára! - veszem elő a telefonomat. 

- Na? - kérdezi Clark 1 perc múlva. 

- Remélem Eleanor tudja, hogy hol van. 

Eleanor szemszöge: 

- Mit akarsz? 

- Illedelmesen, mondjuk így: "Halló, ó szia, Damien! Mit szeretnél drága bátyuskám?" - mondja lányos hangon. 

- Hagyjuk az illemet. Mi az? - türelmetlenkedem. 

- Mark veled van? 

- Nem nincs..... de most, hogy mondod! 1 pillanat! - odaadom a telefont Matt-nek, majd elkezdek kotorászni a táskámban. - Megvagy! 

- Na? - szól bele Damien, miután a fülemhez emelem az Iphone-t. 

- Tegnap adott egy levelet. Azt mondta ma nyissam ki. Veled. 

- Itt valami baj lesz. Azonnal gyere ide! 

- Igenis, Knight parancsnok! 

Clark szemszöge: 

- Bonts már ki!! - szól a húgára Damien. 

- Üssétek már le! Egyre nagyobb, és egyben egyre hülyébb lesz! - mondja El. - Mi van, ha valami szörnyű dolgot tett? 

- Sose tudjuk meg, ha nem bontod ki! - ül a kanapéra Matt. 

- O.K.É. 

Eleanor felbontja, majd végigfut a levélen. A végéhez érve az arca elfehéredik, és furán pillant rám. 

- Mi az? - kérdezzük egyszerre. 

- Felolvasom - mondja. - Kedves El és Damien! Sajnálom, hogy levélben közlöm a távozásomat. De tudom, ha nem így tudjátok meg, marasztaltok. El megyek, el kell mennem! Tudom, soha többé nem tehetem be a lábamat abba a házba, ha ezt Clark megtudja. Azt hittem/gondoltam, hogy Nina az igazi. DE NEM! Rájöttem, hogy én mást szeretek. Ro... Robertát. Elmentünk(igen, ketten)és többé nem jövünk vissza. Szeretlek titeket, és mondjátok meg anyuéknak, hogy ne aggódjanak. Nem lesz bajom. Mark. 

- Egyszerűen megcsalt, ugye? - kérdezem halkan. 

- Clark, figyelj.... - áll fel Carly. 

- Hagyj, egyedül szeretnék lenni! - mondom, majd kiviharzok az ajtón. Isten tudja merre......

Mark szemszöge: 

Még mindig kételkedem a döntésemben. Tudom, hogy csak így lehetek együtt Robertával, de akkor is.....

A családom. A szüleim, akik mindig is aggódtak értem, védtek fűtől fától. Damien, aki óva intett minden rossztól, és vigyázott rám. És Eleanor, akire úgy vigyáztam, mint a szemem fényére.

De a szerelem. Hű, az milyen dolgokra képes! Néha megkérdezem magamtól, hogy a szerelemtől hülyül-e meg az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?   

Minden esetre már kár bánkódnom. Messze, nagyon messze vagyok Phoenix-től.