2. évad 7. rész - Ajándék Tőle / Na, erre nem számítottam

Hi!

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon és még annál is jobban sajnálom, hogy csak most hozom a részt. 
Több okom is van a késésre. 
1.: Elég sokáig büntetésben voltam.
2.: Az ünnepi készülődésben és az ünnepek alatt nem nagyon volt időm. 
És 3.: Szeretném minél hamarabb lezárni ezt a sztorit. Azt hiszem El történetét illetően kifogytam az ötletekből. DE! A harmadik évadot beígértem, és tartom is a szavamat. Eleanor egyik(!) gyermekének a szemszögéből fogom írni. Ahhoz van rengeteg sok ötletem, sok új szereplőm és sok-sok családi drámám. 
Nemsokára(ha végre "megszületik")felrakok egy novellát a belső blogomra, amit linkelni is fogok.
Köszönöm a türelmeteket és remélem továbra is velem lesztek. 
JÓ OLVASÁST!
xx Tita
ui.: Dani-t betettem a Mellékszereplőkhöz. :)

Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át, csak imitálhatjuk, de azzal rontunk a helyzeten.

Eleanor szemszöge: 

- NYERTEM! - kiáltok fel pontban 18:15-kor. - Matty, beteszem az Alkonyatot, jó? 

- Édes Istenem, mondd, mire vállalkoztam? - néz a plafon felé. 

Felnevetek. 

- Nyitom! - mondja Cody, majd az ajtóhoz rohan. - El, Damien! Csomagotok jött! 

Kiveszem a kezéből a nekem címzett dobozt, és döbbenten veszek észre egy dolgot. Nincs feladó. Csupán gyöngybetűkkel annyi van ráírva, hogy: Eleanor Marie Knight. 

- Nem értem - huppanok le a kanapéra, majd óvatosan kinyitom. Először egy borítékot pillantok meg. Felbontom. 

Drága húgocskám! 

Már vagy fél éve nem találkoztunk. Hiányzol. Rettenetesen. Remélem, minden rendben van veletek és sikerült túllépned Dylan-en. Remélem, találsz valakit, akit ugyan úgy fogsz szeretni, mint őt, aki veled lesz az örökkévalóságig. Remélem Damien gondodat viseli, és mindenben támogat, ahogy azt én nem tehetem....

Gondolom, Clark legszívesebben megölne, amiért elraboltam élete szerelmét, a lelki társát, de szerintem tekintettel van rád. Fájna, ha elveszítenél... ugye? Tudnod kell, hogy szeretlek. NAGYON-NAGYON. Mindig is a hugicám maradsz. A kislány, aki folyton elesett a cipőfűzőjében, mert nem tudta bekötni, az a kis ártatlan virágszál, akit még a széltől is védtem. Bárcsak veled lehetnék! De nem tudok. Itt kell maradnom.... képzeld, van egy kis kertes házunk, ahol éldegélünk. Sajnálom, hogy nem küldtem születésnapi ajándékot. Most bepótolom. A dobozban találod. Minden jót!

xx Mark 

Egy könnycsepp szántja végig az arcomat. Adott magáról életjelet! Tehát jól van... és boldog. Nekem ennyi elég. 

Belekukkantok a dobozba, és egy fotóalbumot pillantok meg. 

Me and my sister. Ennyi áll rajta.

Felemelem, majd kinyitom. Minden oldalon egy kép, alatta Mark kézírásával valami szöveg.

Már pár naposan is elbűvölő voltál....

Mindenki odavolt érted..... te voltál a legszebb kislány a világon. 

Mindig együtt játszottunk. Elválaszthatatlanok voltunk.....

Nőttünk, nődögéltünk, de ez a kötelék sosem szakadt el. 

Mert mi testvérek vagyunk...

Örökké!

Nekem van a legjobb, és legszebb húgom. SZERETLEK ELEANOR! 

Kész, vége! Már szabályosan sírok. 

- Hé, jól vagy? - ölel magához Matty, alias veszteske. :D

- Utálom Mark-ot! Olyan... olyan megható ajándék volt ez, hogy.. most még jobban hiányzik! - fúrom az arcomat a legjobb barátom mellkasába. 

- Ne sírj, jó? - törli le az arcomat. 

Csak bólintok, miközben mélyen a tengerkék szemeibe nézek. Szinte elvarázsolnak. 

Fogalmam sincs, mennyi ideig nézhettük egymást, de Matt egyszer csak megcsókol. 

Hirtelen jött, rettentően meglep, de.... visszacsókolok. 

Danielle szemszöge: 

- Ezt nem illik! - suttogom a többieknek. 

- Ugyan, nem lesz belőle semmi baj - legyint Cody. - Úgy tudtam csak barátok. 

- Mindannyian azt hittük - mondja Damien. 

- A leskelődés akkor sem szép dolog! - suttogok tovább. 

- Te is azt csinálod, nem? - fordul felém Clark. 

Mondjuk... van igazság benne. 

- Ti kényszerítettetek! - fonom össze a kezeimet. 

Eleanor szemszöge: 

Talán 1 percig csókolózhattunk. Matt felpattan a kanapéról, és ennyit mond: 

- Bocsáss meg, nem szabadott volna én.... 

Fogalmam sincs mi vezérel, de én is felállok és elhallgattatom őt. Egy újabb csókkal. 

Danielle szemszöge: 

- Az esküvő mikor lesz? - kérdezi halkan Cody. 

- Na jó, ebből elég - mondom, majd mindenkit kirángatok a konyhába. - Clark, te el akartál menni futni.... nyomás! Cody te az új videó játékodat akartad kipróbálni, spuri a szobádba! Carly mi moziba megyünk, öltözz! Damien.... ideje kibontanod azt a csomagot. 

- Mark-tól jött - sóhajt. 

- És? 

- Nem akarom megnézni. 

- De miért? 

- Mert.... mert. 

- Mert Mark lelépett, itt hagyta a családját, megríkatta Eleanor-t....stb, stb. Mondd, te még nem követtél el egyetlen hibát sem életed során? - guggolok elé. 

- De - mondja. 

- Na akkor? Nézd meg, legalább az én kedvemért, oké? - mosolygok rá. 

- Oké.  

Damien szemszöge: 

Kedves bátyus!

Lemerném fogadni, hogy valaki rávett, hogy bontsd fel a csomagot. Magadtól nem nyitottad volna ki, tudom. Tudom, hogy haragszol rám, mert fájdalmat okoztam a húgunknak, és tudom, talán, sose bocsátasz meg, viszont annyit kérek, legalább megérteni próbálj meg. Szeretem Robertát, és ott, Phoenix-ben nem maradhattunk.  Kérlek, vigyázz El-re, és ne engedd, hogy bárki bántsa, jó? Tudom, hogy a születésnapod csak 1 hónap múlva lesz, de tőlem előre megkapod az ajándékot. A dobozban találod.

xx Mark

A levelet leteszem a lépcsőre, majd megnézem mit rejt a doboz. 

Két jegy, a kedvenc focicsapatom egyik meccsére, és egy labda. Az első közös focilabdánk. Hogy emlékezz ... Ennyi van ráfirkantva. 

- Ugye, nem is volt rossz ötlet kinyitni? - ül mellém Dani. 

- Nem haragszom rá - suttogom.