17. rész - Mi történik velem?

Eleanor szemszöge: 

Az elmúlt két hétben kizárólag az iskolára koncentráltam, hisz végzős vagyok. Bár mondjuk nem sok tanulnivalóm van, hisz alig kell átolvasnom egy leckét, máris tudom. Ez egy halhatatlansággal járó képesség. Vagy felelésnél kiolvasom a tanár fejéből. Ilyen egyszerű. ;)

Azonban ami furcsa és szokatlan az az, hogy ma tesiórán megizzadtam!!!!!!!! 

Igen, ez hatalmas tragédia, ugyanis a halhatatlanoknak egyáltalán nem megterhelő SEMMI. Bármikor, bárhol lefutnak akárhány kilométert, felemelnek bármilyen nehéz tárgyat és nem izzadnak. Soha! 

Kissé meglepett, de nem foglalkoztam vele. Egészen eddig a percig. 

Úgy gondolom ideje lenne egy kis pihenésnek, ellátogatok a Fénybirodalomba. Koncentrálok, erőőőőősen, nagyon erősen, de nem.... nem tudom megnyitni az átjárót. 

- Mi a...? - kérdezem magamtól. 

Eddig mindig sikerült, most miért nem megy? 

Nekilátok még egyszer, kizárok minden negatív energiát és gondolatot, koncentrálok, magam előtt látom a helyet, ahova pottyanni szeretnék, ha ott leszek, de nem sikerül. 

Még mindig a szobámban vagyok. 

- Minden oké, húgi? - lép be Mark. - Jól vagy? 

- Persze, csak.... á nem érdekes - legyintek. 

Közelebb lép, majd a jobb kezét a homlokomra helyezi. De el is kapja. 

- El, te.... tűzforró vagy! 

- Mi? Neeem! Az nem lehet, egy halhatatlan nem lehet beteg! - pattanok fel. 

Megnézem magamat a tükörben. Sápadt arc, verejtékező homlok... te jó ég! 

- Cody!!!!!!!!! - rohanok le a lépcsőn. 

- Mi az? Jönnek az ufók? - mosolyog rám, de amint közelebbről is megnéz elfehéredik az arca. - Neked meg mi bajod van? 

- Hát épp ez az! Fogalmam sincs... és alig kapok levegőt. 

- Feküdj le a kanapéra, én elmegyek Clark-ért. 

***

- Na? - türelmetlenkedem. 

- Beteg vagy. Tisztán látszik. 40 fokos láz, izzadás, fáradság.... de az a baj, hogy ennek nem szabadna így lennie - rázza a fejét Clark. 

- Ugye nincs komolyabb baja? - ölel magához Dylan. 

- Sajnos ezt én sem tudhatom. 

- Mióta érzel változást? - fordul felém Carly. 

- Egy hete rám tört a fejfájás. De rendesen, azt hittem felrobbanok. Ma izzadtam tesiórán és mire hazaértem azt hittem elájulok - mondom. 

Cody, Roberta és Carly egymásra néznek, majd Roberta felpattan és idehozza az elixírjeimet(külön szekrényben tartja mindenki a saját ellátmányát). 

- Ez minek? Minden nap iszom, biztos nem ez a baj - ülök fel. 

Cody belekóstol az egyikbe, majd vissza is teszi az asztalra. 

- Ugyan olyan, de szerintem meg van mérgezve. 

- Mi??? - szólal meg Damien. 

- 60 évvel ezelőtt Derek, az egyik haverom is így halt meg. Valaki megmérgezte az elixírjeit. Bőven volt már 150 éves, először elindult nála az öregedés, egyik reggel pedig holtan találtuk - válaszol Cody. 

- De... de én még csak 17 vagyok. Nem vagyok öreg, és mégis ki tenne ilyet? És miért nem éreztem a különbséget? - kapkodom a fejemet Clark, Roberta, Carly és Cody közt. 

- Az mindegy hány éves voltál, amikor megiszod a mérget. Mindenképpen megöl. Mert az íze ugyan olyan, ezért nem lehet észrevenni. Derek-et a mostoha bátyja, Chris ölte meg. A rossz halhatatlanok közé tartozott - magyaráz Clark. 

- De mégis melyik rossz halha.... Josh! - kiáltok fel. - Ő volt az! Biztosra veszem! De mégis hogy jutott be a házba? Hogy-hogy nem vettük észre? 

- Josh már 140 éves. Okos, gyors és ravaszabb egy rókánál is - mondja Carly. 

- Én mi lesz Eleanor-ral? Meg... meg fog halni? - kérdezi Mark. 

- Nem! Az nem történhet meg - esik pánikba Damien és Dylan. 

- Ha már egy hete tapasztalt rosszullétet, akkor körülbelül négy hete mérgezheti őt Josh. Ha nem találunk ellenszert El hamarosan meghal - néz rám szomorúan Roberta. 

Josh szemszöge: 

- Szóval megmérgezted - mondja Cole. 

- Igen, már több, mint négy hete - ül ki egy gonosz vigyor az arcomra. 

- De hiszen szerelmes vagy belé, nemde? Miért akarnád megölni? 

- Ez is a tervem része. Már 500 éve várok rá, és azt hiszem ebben az életemben jött el az én időm. Megszerzem Eleanor-t, bármi legyen is az ára. 

- De megmérgezted őt Josh! Erre nincs ellenszer, legalább is senki sem tudja mik a hozzávalói - magyaráz. 

- Igen ez így van. Senki, egy valakit kivéve..... apám tudta. Leírta az összetevőket és nekem adta.