Carly szemszöge:
- El, biztos, hogy jól vagy? - lépek a barátnőm mellé.
- Igen, teljesen. Öltözzünk és induljunk, jó? -erőltet egy mosolyt az arcára.
- Oké.
Felveszem a lila szoknyát, amit tegnap előtt vásároltunk a plázában, majd elkezdek sminkelni.
- Szerinted? Milyen? - fordul körbe Eleanor.
- Mintha rád öntötték volna. Szerintem azt a magassarkút vedd fel, amit Mark-tól kaptál szülinapodra - teszek fel egy kis pirosítót.
- Á, lapos talpút veszek fel. Különben leesik a lábam - nevet fel.
- Mi van Dylan-nel?
- Eléggé maga alatt van, már 5 napja bezárkózott a szobájába. Magát hibáztatja, pedig én mondtam, hogy ő csak meg akart menteni. Reggel is könyörögtem neki, hogy legalább fürödni menjen el.
- És? - húzom fel a lila magassarkúm.
- Egy feltétele volt. Menjek el - kap fel egy bolerót El.
***
- Mondtam már, hogy imádlak, James? - öleli meg Eleanor a volt pasiját.
- Miért is?
- Hála a bulidnak kicsit elfeledhetem a problémáimat - húzza le a negyedik üveg wisky-t.
- Szerintem nem kéne innod - suttogom a fülébe.
- Ugyan Carly! Lazíts már! Nem rég töltötted be a 100-at.... az élet rövid.... de mond, miért nem öregedsz? - fürkész.
Többen felénk kapják a fejüket én meg elmormolok egy "Csak be van rúgva, nem foglalkozni vele!" mondatot, és kiráncigálom őt a házból.
- Ezt miért? - szabadítja ki magát a szorításomból.
- Miért? Részeg vagy angyalom! Még a végén azt is elkotyogod, hogy mik vagyunk. Most azonnal haza megyünk! - parancsolom a kocsihoz.
- De miiiiiiiiiért? Otthon csak a gond van! - támaszkodik a kocsinak. Alig áll a lábán.
- Mert egy nap minden rendben lesz. Csak tennünk kell érte.
Cody szemszöge:
- A, Á, B...... E! Ellenszerek - emelem le a polcról a könyvet.
- Te mit csinálsz? - lép be a könyvtárunkba Damien.
- Valahol lennie kell egy ellenszernek - ütöm fel a könyvet.
- Mi?
- Josh ellenszerének az ellenszere.
- Ismétlem: mi?
- Ó, mamám! Akkor felvezetem, jó? - nézek rá. - Josh megmérgezte Eleanor-t, de odaadta az ellenszert. Azonban Dyl vérének a hozzáadásával El és ő nem érintkezhetnek egymással. Vagy ha megteszik a húgod meghal. Ezt a folyamatot is visszafordítja valami.
- Honnan vagy benne ilyen biztos? - lapozgat a könyvben.
- Mert. Ott van a jin és a jang, a fehér és a fekete, a jó és a rossz, az öreg és a fiatal. Mindennek van ellentéte. Annak a löttynek is kell lennie ellenszerének, amivel megmentettük El-t.
- Ha te mondod.
(reggel)
Eleanor szemszöge:
Reggel arra kelek, hogy a Lawson - Taking Over Me című száma üvölt a szobámban.
- Mi a.... - ülök fel, de kissé megszédülök, így visszadőlök az ágyba.
Körbenézek és akkor jut el a tudatomig, hogy valójában csak a telefonom csörög. De oltári hangosan.
- Ha... halló? - veszem fel.
- Szia kicsim - hallom meg anyu hangját.
- Igen?
- Csak kíváncsi voltam, mi van veled. Voltam a szülői értekezleten.... - kezdi, de nem hagyom, hogy befejezze.
- De a jegyeim kitűnőek, és nem is vandálkodom!
- Befejezhetem? Az osztályfőnököd megdicsért téged a jegyeid és a magatartásod miatt, de azt mondta mostanában olyan furcsa vagy az iskolában. Folyton egyedül vagy, a fülhallgatód mindig a füledben csüng és az órákon se vagy igazán ott lélekben. Gond van?
- Gond? Deho... áúú! - kiáltok fel, ugyanis rám tör a migrén. - Nincs semmi bajom, jól vagyok. Kicsit fáj a fejem mostanában, de biztos csak a front. Mint mondtam, a jegyeim jók. És azért vagyok egyedül, mert... mert én ilyen vagyok, na de megyek, szia! - épp le akarom rakni, mikor anya még ennyit mond:
- Ne felejtsd el az esti vacsit, szia!
***
- Soha nem voltam még ilyen szarul - mondom
- Kellett neked berúgni - vált csatornát Roberta.
- Ó, kösz a jó tanácsot..... amúgy Dylan hol van? - nézek körbe.
- A szobájában - válaszol Matt.
Felcammogok, kopogok egyszer, kétszer, háromszor, de még választ se kapok.
Egyszerűen csak berúgom az ajtót. De Dyl nincs ott. Az ablaka nyitva, nincs beágyazva.
Úgy látszik hirtelen el kellett mennie valahova. De miért épp az ablakon távozott?
A lépcső már luxuscikk?
Dylan szemszöge:
- Csak annyit akarok kérdezni, hogy miért csináltad? - szegezem a tekintetemet Josh-ra.
- Miért? Ez egy hülye kérdés volt. Hát azért, hogy ő az enyém lehessen - nevet fel.
- Álmaidban - morgom.
- Tényleg? - előkap egy tőrt, leteper a földre, majd ennyit suttog: - Na, mi az utolsó kívánságod Dylan Morgan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése