15. rész - Újhold

(két héttel később)

Eleanor szemszöge:

2012. aug. 30. - Az újhold napja 

Kedves Naplóm!

Végre eljött az én napom. Ma van újhold. Ha mindent jól csinálok sikerülhet. Véget vethetek ennek az egésznek. Vissza mehetek oda, ahova tartozom. Haza.

Ugyanis két hete Zack-nél lakom, nem merek hazamenni. Dylan minden bizonnyal utál, a bátyáim csak annyit mondanának, hogy: "Nem ismerünk rád Eleanor!". Carly lenne az, aki mellettem állna, Cody csak csodálkozna és azt hajtogatná, hogy: "Ezt nem hiszem el!". A többiek meg..... á nem is tudom! Hisz csupán Clark és Carly tudnak a kötésről.... vagy már mindenki? 

Minden esetre az estére kell koncentrálnom! Ma minden megváltozhat... véget érhet egy rémálom.

Becsukom a naplómat, majd a táskámba süllyesztem. Felpattanok a padról, ahol eddig ültem és körülnézek. Errefelé nem nagyon jár senki. Kihalt, békés környék. A napjaim nagy részét itt töltöttem, csak aludni mentem Zack-hez. 

Lassan elkezdek sétálni, hogy átöltözzek és összeszedjem a szükséges dolgokat. A zenelejátszómban Alexandra Stan - Lemonade című száma megy. 

Útközben még egyszer végiggondolom a tervet, majd a házhoz érve bemegyek. 

A ház kívülről elég életveszélyesnek látszik, de valójában nem az. Gyönyörű, új bútorok, vadi új lambéria és csempézés. Akárhányszor belépek, el sem tudom képzelni, hogy ez a ház nem valami szépen néz ki kívülről. 

Tévé nincs, Zack feleslegesnek tartja és azt mondja használni sem tudná. 

Felrohanok a "szobámba" és előveszek egy fehér ruhát. 

Összeszedtem az előkészített cuccaimat és már mentem is. A szertartáshoz egy közeli tónak a partját választottam. Nem sokan járnak arra, főleg nem éjszaka. 

- Hova-hova? - állít meg az ajtóban Zack. 

- Újhold van. A szertartás... tudod - mondom. 

- Sok sikert! - mosolyog rám. 

- Köszönöm. 

***

- Csak sikerüljön - suttogom. 

23:00 van. Mindent előkészítettem. Mindent, ami szükséges.

Egy rózsasziromkör közepén ülök, a vérem és Josh vére(a legutóbbi szertartásból maradt hátra)egy kis üvegcsében, már csak a megfelelő időt kell megvárnom.  

Sikerülnie kell! 

Cody szemszöge: 

- Szerinted sikerül neki? Mármint rájönni, hogy a szertartás önmagában nem elég? - kérdezem Carly-tól. 

- Okos lány. Hiszem, hogy sikerül majd neki. 

- Én is. Csak... féltem. Nekem ő olyan, mintha a húgom lenne. Sok mindenen kellett és kell majd keresztülmennie, hogy boldogan éljen - sóhajtok. 

- Az örökkévalóságig - mondjuk egyszerre. 

Eleanor szemszöge: 

És végre 23:11 van. 

Az Istenek hatalmas erejét kérem,

segítsenek nékem. 

Oldják fel a varázslatot,  

mely megkeserített oly sok napot. 

Vegyék le a kötést-igét, 

had érezzük a szabadság ízét. 

Elmondom a varázsigét, majd az összekevert vért magam köré öntöm. Felállok, és ruhástól a tóba ugrom. A vize kissé hideg, de érzem, hogy megtisztulok. Érzem, hogy sikerült.Azt hiszem sikerült legyőznöm/megölnöm/levernem a szörnyet. A sötét oldalamat. 

- Köszönöm! - suttogom az égre nézve. 

***

Egy hatalmas ásítás kíséretében kelek fel az ágyamról. Megdörzsölöm a szememet, és ekkor jutnak eszembe a tegnap történtek. Hirtelen azt hiszem ez csak egy álom volt, valójában még nem tisztultam meg. 

De meglátom a vizes cuccaimat, a kést, amivel vért vettem magamtól és a kis üvegcsét. 

Mosolyogva öltözök át, és rohanok le a konyhába. 

- Zack! Zack! - kiabálom. - Hol vagy? 

Azonban semmi válasz. Csupán megrántom a vállamat, sokszor csak úgy eltűnik. Fura egy férfi. Még azt se tudja senki, hogy mennyi idős. Mióta halhatatlan. 

Megreggelizek, összepakolom azt a néhány ruhát, amit idehoztam és írok egy cetlit. Biztos látom még, de azért tájékoztatom, most már nem itt lakom.

Köszönök mindent. Remélem lesz alkalmam meghálálni a támogatást, a biztatást és azt, hogy itt lakhattam. Ha van időd keress fel! 

Hiszen én sose tudom mikor hol vagy. :) 

Eleanor 

A cetlit leteszem a konyhaasztalra, majd el is indulok. Egyenesen az erdő széli házunk felé. Mikor odaérek remegő kézzel nyitok be. Bizonyára még mindenki alszik. Még csak reggel 9 van. A táskámat leteszem a nappaliba, a cipőmet lerugdosom magamról és azt is a helyére teszem. 

- El! - hallom meg Damien hangját. 

Megfordulok, és a nyakába vetem magamat. 

- Hiányoztál! - suttogom. 

- Miért mentél el? Hmm? Miért nem engedted, hogy segítsünk? - néz a szemembe. 

- Mert ezt egyedül kellett megtennem. És sikerült... azt hiszem... remélem. 

- Ennek örülök - ölel magához. - De mégis hol voltál 2 héten keresztül? 

- Egy kedves barátomnál. Egy öreg barátnál - mosolygok.