9. rész - Döntés

Eleanor szemszöge:

Az újonc halhatatlanok többsége vámpírnak hiszi magát(a mai fiatalok túl sok Twilight-ot és Vámpírnaplót néznek). Azonban csak részben hasonlítunk rájuk. Halhatatlanok vagyunk, gyorsak és erősek. Azonban mi az elixíren élünk, nincsenek hegyes fogaink.
Hogy ezt most miért vezettem fel? Mert a hasonlóságok és különbségek közt félúton valahol az is ott van, hogy hogyan tudsz megölni egy halhatatlant vagy egy vámpírt.
Ugyanis minket is meg lehet ölni. Ezt viszont csak azok tudják, akik a halhatatlanok táborát erősítik. Hogyan ölsz meg egy vámpírt? Karó a szívébe! Na, hát ez nálunk is hasonlóan működik. Mondom, hasonlóan! Egy ember biztos nem jönne rá, hogy hogyan kell. Egyszerű, mondom:
Mérgezett karó a szívbe. Halványlila gőzöm sincs, hogy mit értenek az alatt, hogy mérgezett, de biztos. És mivel az emberek nem tudják(velem együtt)mi az a mérgezett karó, nem tudnak megölni minket. Csak mi(én vagyok a kivétel)egymást.
Amilyen gyorsan csak tudok, arra a helyszínre igyekszem, ahol a látomásom játszódott. Hamarabb ott termek, mint gondoltam.
- Josh? - nézek a Stefan-t fenyegető fiúra.
- Á, megérkezett Eleanor! - néz rám, de még mindig a bátyámat fogja le.
- Őt hagyd ki ebből! - förmedek rá.
- Ó, szóval már tudod? Gondoltam! Azért okosabb vagy, mint hittelek!
- Miért jó ez neked? Stefan mi rosszat tett neked? Mivel ártott, amiért meg akarod ölni?
- Több okom is van rá. Egy: nem engedett el a temetésedre! Nem hagyta, hogy végleg elbúcsúzzak tőled! Kettő: félted őt, bármit megteszel annak érdekében, hogy ne öljem meg - vigyorog gonoszan.
- Idősebb vagyok nálad, Josh! Bármikor leüthetlek! - szólal meg Stefan.
- Tudom, hogy évek óta nem iszod az elixírt! Csoda, hogy eddig kibírtad! Gyenge vagy, törődj bele!
- Mit akarsz tőlem? -szűrtem ki a fogaim között.
- Gyere velem, és életben hagyom a bátyádat, Delilah.
Kissé felkavaró, hogy így szólít, de ha ő így, én is így. Hát játszunk!
- Szóval még mindig nem felejtettél el. Még él benned valami emberi érzés, amit irántam táplálsz! Nem akarod, hogy Ő megint el vegyen tőled, ezért minden áron magadhoz akarsz láncolni. Hülye kis játékot űzöl. Nem mered bevallani, de gyenge vagy! Gyenge vagy, mert ha meglátnád, hogy Vele vagyok, összeroppannál.
Elég ennyi. Elereszti Stefan-t és elém fut.
- Nem vagyok gyenge!
Intek Stefan-nak, hogy gyorsan húzza el a csíkot, de nem akarja. Marad, így Josh újból lefogja.
- Gyere velem! -kiált rám és előhúzza a tőrt.
Az agyam elkezd kattogni. Ha most elmegyek a Sötét birodalomba soha, de soha többé nem kapok bebocsátást a Fénybirodalomba. Viszont, ha maradok a bátyámnak vége. Az egyetlen olyan személynek, aki 1500-ban született és még mindig él..... ráadásul ismert engem Delilah-ként.
- Veled megyek! - hajtom le a fejem.
- Eleanor! Ne tedd ezt! Nem érni meg! - kiált a bátyám.
- Már mindegy! - nevet fel Josh, majd megfogja a kezem.
Stefan nem tud mit tenni. Eltűnünk.

Cody szemszöge:

- Istenem! Valaki nyissa már ki az ajtót! - kiabálok.
Mivel mindenki lustul rászánom magamat és az ajtóhoz megyek.
- Igen? - kérdezem az ajtóban álló fiútól.
- Eleanor.... Josh..... elment! - mondja.
Elég hülye fejjel nézhetek rá, ugyanis villámgyorsan vázolja a helyzetet.
- Ez azt jelenti, hogy El...... átállt? - csak ennyit tudok mondani.
- Miattam - hajtja le a fejét.
- Miért kije vagy te?
- A bátyja!
- Mi?
Mivel kissé hangosan beszélünk a többiek is az ajtóba gyűlnek. Hátrapillantok, és csak annyit látok, hogy Dylan leesett állal nézi az ajtóban álló idegent.
- Ismered? - kérdezem.
- Stefan Woodville?
A fiú bólint, de a többiekkel együtt még mindig fogalmunk sincs arról, hogy ez a bizonyos Stefan miért állítja azt, hogy ő Eleanor bátyja.
- Má' bocsánat, de még mindig nem értünk semmit! - szólal meg Clark.
- Eleanor az előző életében a húgom volt. Én halhatatlan lettem, ő meghalt. Most pedig újra találkoztunk, így Josh fel tudott használni - mondja Stef.
- És Dyl miért ismer? - kérdezi Carly.
- Fogalmam sincs.
- Mert előző életemben Richard Ferrers voltam - nyögi ki Dylan.
Én még mindig(!!) nem értem, mi összefüggés van ebben, de mivel Stefan hirtelen meg tudná ölni a szemeivel Dylan-t valami azt súgja itt bajok vannak.
- Miattad halt meg! Gyere ide, hadd fojtsalak meg! - próbál utat törni magának.
- Ácsi! Ácsi! - fogom le. - Senki sem fojt meg senkit, főleg, hogy nem is tudod úgy megölni. Most szépen nyugodtan elmondod nekem, hogy ki halt meg miatta.
- Delilah!
- És ő ki?
- Eleanor!