Eleanor szemszöge:
Már sehová nem mehetek. Nekem már nem való ez a bolygó. Ó, de jó lenne most elmenni a Fénybirodalomba. De nem mehetek... elvesztem.
Haza nem akarok menni, a többiek úgyis csak lenéznének. Anyáékhoz sem megyek, mert Damien és Mark sokat járnak oda. James-hez egyszer már bekéreszkedtem, más hely nincs. Másom nincs.
Éppen a könnyeimet törölgettem, amikor megjelent előttem egy hosszú, fehér ruhát viselő barna hajú kislány.
- Miért szomorkodsz? - lép mellém.
A hangja olyan angyalian cseng. Olyan ismerősen.
- Á, te ezt úgysem értenéd - legyintek szipogva.
- Hát... azért próbáljuk meg.
- Aranyos vagy, hogy próbálsz vigasztalni, de te nem érted ezt.
- Hidd el, jobban értem, mint te, Eleanor - mondja.
- Ho... honnan tudod a nevemet? - nézek rá kikerekedett szemekkel.
- Egy a lényeg, ne add fel! Ha megleled a béke templomát, minden rendben lesz. Küzdj, légy erős! - szorítja meg a kezemet, majd eltűnik.
Pislogás nélkül meredek arra a pontra ahol pár másodperce a kislány állt. A béke temploma? Na ez vajon mit takar?
Clark biztos tudná, ő olyan okos meg bölcs. De hát ő kilőve..... Zack! Talán ő tudhatja?
Amilyen gyorsan csak tudok a régi, rozoga házhoz sietek. Reménykedve kopogok be.
- Itt vagyok - hallok meg a hátam mögül egy mély hangot.
Ijedtemben ugrok egyet, de megfordulok.
- Azért ennyire nem lehet ijesztő - kacag Zack.
- Ó, maga az! Én.... segítségért jöttem - dadogok.
- Mit szeretnél tudni, gyermekem? - mosolyog rám.
- Egy kislány odajött hozzám és azt mondta ha meglelem a béke templomát minden rendben lesz az életemben. Hol találom ezt a templomot?
- A Fénybirodalomban van.
- Mi? Miért pont ott? Én oda nem mehetek! - rogyok le a földre.
- Miért ne mehetnél? Az a te otthonod is - ül le mellém Zack.
- Mert... mert Josh megtámadta a báty... Stefan-t én pedig megvédtem. Azzal, hogy elmentem vele a Sötét birodalomba. Száműzött lettem - sírok.
- Dehogy lettél az! - ölel meg. - Te nem átálltál, te megvédted Stefan-t, mert az hitted a testvéred. Képes lettél volna meghalni érte, mert sokat jelentett neked. Csak az lesz száműzött, aki önszántából gonosz akar lenni. Te még mindig a Fénybirodalomhoz tartozol.
Felcsillan a szemem. Az elmúlt két napban először örülök valaminek.
- És pontosan hol is van a béke temploma? - állok fel.
- Arra neked kell rájönnöd.
***
Annyira jó újra itt lenni, újra boldognak lenni. Itt, ha csak egy kis időre is, de elfeledhetem a hibáimat, a gondjaimat.... Josh-t.
Fogalmam sincs, merre keressem a béke templomát, de úgy érzem a közelben lesz. Valami mintha hívna oda, valami különleges erő.
- Eleanor! De jó, hogy itt vagy! - lép elő a bokrok közül ugyan az a kislány, mint aki a Földön is odajött hozzám.
- Te? Mit keresel itt? Halhatatlan vagy? - kérdezem csodálkozva.
- Igazából szellem. Ide nem csak a halhatatlanok, a jó szellemek is járnak. A nevem Elizabeth. Én leszek a segítőd - mosolyog rám.
- Segítő? Miért? És miért pont te? Egy 7 éves kislány? Honnan vagy ilyen ismerős? - zúdítom a nyakába a kérdéseimet.
- Lassabban! - nevet fel. - Igen, a segítőd. Azért kellek neked én, hogy melletted álljak, a jó útra tereljelek és hogy segítsek, bármi bajod is van. Mert ismerlek, jobban, mint hinnéd. Már 17 éve követem az életedet. Hogy honnan lennék ilyen ismerős? Carly halott húga vagyok - fogja meg a kezemet.
- Mi????
- Úgy van, gondolom nem nagyon beszélt rólam. Szegény, nagyon-nagyon szomorú volt. Évekig gyászolt. Ezért is örülök neki, hogy rátalált Cody-ra. Vele végre boldog. Na, de térjünk vissza a te életedre. Meg kell keresnünk a béke templomát - kezd el húzni valamerre.
- De honnan veszed, hogy arra van? - kérdezem.
- Hahó! Én már 97 éve itt vagyok, biztos jobban ismerem a helyet, mint te.
- Miért nem léptél tovább? - kérdezem pár perc csend után.
- Mert van egy elintézetlen ügyem - néz rám komolyan.
***
- Ez csodálatos! - nézek fel a templomra.
- Ugye? Én 97 éve minden nap látom, de mindig elkápráztat.
- Akkor? Bemegyünk? - lépek fel az első lépcsőfokra.
- Én nem. Csak te. Ide egyedül kell bemenned... sok sikert! - ölel meg. - Most eltűnök, de mire kijössz visszatérek.
Miután Elizabeth elmegy, kissé bátortalanul lépkedek felfelé. 50 lépcsőfok után a hatalmas ajtó elé érek. A szívem a torkomban dobog, a kezem remeg, de benyitok.
Hatalmas a helyiség. Igazából nem is olyan templom féle. Jobban hasonlít egy múzeumra. Sok-sok kép, könyvek. Megjelenik előttem egy vörös nyíl és egy nagy, fehér ajtóra mutat. Nem értem ezt az egészet, de bemegyek, lesz ami lesz.
A szoba fehér, csakúgy, mint az egész épület. A közepén pedig egy emelvényen egy könyv van. Felette az én képem.
Az emelvényre lépve fellapozom a könyvet. Semmi nincs benne. Csupán az elején ennyi:
Kérdezz valamit, a könyv megadja a választ!
- Hogyan győzzem le a szörnyet? Aki Josh-hoz köt? - kérdezem hangosan.
Az egyik oldalon betűk jelennek meg.
A szörny nem valaki, aki Josh-hoz köt. A szörny te vagy. Mindenkinek van sötét oldala, a tied ahhoz a fiúhoz köt. Magadat kell legyőznöd, hogy újra a régi életedet élhesd! Újholdkor végezd el a szertartást újra, és sikerülhet! Győzd le magadat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése