11. rész - Leszármazott

Sziasztok! Ha van kedvetek nézzetek be a másik blogspot-os blogomba: http://jennaelizabethcollins.blogspot.hu/ :) 

Eleanor szemszöge: 

- Én melletted leszek. Segítek legyőzni őt - mondja, majd újból megcsókol. 

(fél órával ezelőtt)

- Na, milyen döntést hoztál? - kérdezi Cody. 

- Köszönöm, hogy segítetek. Azonban a harcot a szörny ellen nekem kell megvívnom - mosolygok rá. 

- Menni fog? 

- Remélem. 

Azonban, mielőtt végleg kitörlöm az életemből a Josh-hoz kötő szörnyet, el kell intéznem valamit. Ami nem várhat. Felsétálok a 2. emeletre és a legelső szobába kopogok be. 

- Gyere!

Belépek, és amint megpillant rám mosolyog. Leülök mellé az ágy szélére és belevágok a mondanivalómba. 

- Dylan nekünk..... egy érdekes múltunk van. Egy közös múltunk. Amit sose változtathatunk meg, sőt én nem is akarom megváltoztatni. Szerettelek. Mindennél jobban, kész lettem volna Josh-al is szembe szállni. De ő megölt téged. Én pedig nem láttam értelmét az életemnek nélküled. Azért lettem öngyilkos mert veled akartam lenni ott fent. De nem..... 500 év kellett, hogy újra találkozzunk és befejezzük azt, amiért újjászülettünk. Lehet, hogy eleinte nem tudtam, hogy ki is vagy, de most már tudom. Beléd szerettem, vagy nem is. Talán ez az érzés 500 éven keresztül velem volt. Akárkiként születtem újjá az évek során, én rád vártam. Most pedig itt vagy.... te is és én is. Nem tudom, te hogy érzel irántam, bármit is fogsz mondani, engem nem érdekel. Csak szerettem volna, hogy tudd. 

- Eleanor - néz a szemembe - ,én is csak rád vártam. 5 évszázadon keresztül. És végre megtaláltalak. 

Végigsimít az arcomon, majd közelebb húz magához. Pár centire megáll az arcom előtt, várva a reakciómat. Én csak bólintok egyet, mire megszünteti a köztünk lévő távolságot. 

A nyaka köré fonom a karomat és úgy csókolok vissza. És végre érzem őt..... annyi idő után végre megint vele vagyok. És ezt senki nem akadályozhatja meg, még a szörny sem. 

Levegő hiányában elválunk, de azt is csak pár pillanatra. 

- Én melletted leszek. Segítek legyőzni őt - mondja, majd újból megcsókol. 

Stefan szemszöge: 

- Delilah Woodville..... utálhatta a nevét - röhög fel Mark. 

- Akkoriban ez elég gyakori név volt, és imádta - mondom. 

- Mesélsz nekünk róla? Az életéről? - kíváncsiskodik Damien. 

- Aha. Szívesen. Imádott élni, szinte mindig csak mosolygott. Gyönyörűen festett, a házunkban lévő képek nagy részét ő csinálta. Beleszeretett a szomszéd birtokos fiába, Henry Talbot-ba. 3 éven keresztül voltak együtt és nagyon úgy tűnt, hogy együtt akarják leélni az életüket. Azonban egy este minden megváltozott. A húgom már nem szerette annyira Henry-t. Bált rendeztünk és Richard Ferrers-t is meghívtuk rá. Ott találkoztak először és egyből beleszerettek egymásba Delilah-val. 

- A húgunk egy szerelmi háromszögbe keveredett? Két férfit bolondított magába?! Tyű! - mondja Mark. 

- Hát.... végtére akkor nem a húgotok volt. Akkor teljesen más volt, mint most. 

Carly szemszöge: 

- Eleanor! Dylan! Gyertek le! - kiáltok fel. 

Pár pillanat alatt lent is vannak. Éljen a szuper gyorsaság! ;)

- Mi olyan sürgős? - kérdezi El. 

- Ezt nézd, mit találtam! - tolok elé egy ősrégi könyvet. 

Végigsimít a borítóján és kíváncsian kinyitja. A sorokat gyorsan olvassa, látom a szeme gyors mozgásából. Mikor végez, sokkos állapotban néz rám. 

- Ez lehetetlen! - motyogja. 

- Pedig nem az! Oda van írva, láthatod. 

Dylan nem érti miről beszélünk, ezért kikapja Eleanor kezéből a könyvet és ő is elolvassa. 

- Mi????????? - kiált fel. 

- Hol találtad? - ébred fel a sokkból El.

- Josh-ék házában. Bazinagy könyvtáruk van! Ott volt. Megéreztem, a könyv szinte beszélt hozzám.

- Ezt még mindig nem értem.... Delilah 19 évesen halt meg. Hogy lehet Josh az ő leszármazottja? - kérdezi Dyl. 

- Na, erre El-nek kéne rájönnie. Végül is ő volt Delilah - biccentek a barátnőm felé. 

Eleanor lehunyja a szemét és a könyvre teszi a kezét. Erősen koncentrál, majd végül ránk néz. 

- Delilah Woodville-nak volt egy gyereke. Aki nem Henry-től született..... és nem is Richard-tól. Valami ismeretlentől. 

- De ezt Stefan miért nem mondta? - veszem magamhoz a könyvet. 

- Hát, egy biztos. A Woodville család titokzatosabb, mint hittem - mondja Dylan.