2. évad 9. rész - Bárcsak élne Dylan!!!

Sziasztok!

Jó olvasást! 

xx Tita

ui: IDE feltétlenül nézzetek be. Aki akar csatlakozni, szívesen beveszem. :)

Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb.

(két évvel évvel és rengeteg elixíres flakonnal később)

Matt szemszöge: 

- El, kérlek - mondom. 

- Hagyj! 

- De drágám....

- Ne drágámozz itt nekem! - emeli fel a hangját. 

- Mi a bajod? Megjött? 

. Épp ez az! Nem jött meg! -tép ki a kezét az enyémből, majd bezárkózik a fürdőbe. 

Micsoda? 

Carly szemszöge: 

- Már megint kezdik - rázom meg a fejemet. 

- Tulajdonképpen miért is veszekszenek? - kérdezi Damien. 

- Ha itthon lennél, tudnád miért - mondja Dani. 

- Matt nem az a..... minta apa - böki ki Clark. 

- Ezt hogy érted? 

- Este 10-kor ér haza és reggel 6-kor már nincs itt. A munkájának él - válaszol a nappaliba belépő Cody. - Carlos alszik. 

- El hogy viseli? - faggat tovább Damien. 

- Általában nagyon jól. De most robbant. 

- Miért? 

- Terhes. Neked nem mondta? - döbbenek meg. 

- Ööö... nem! 

- Fontolgatja, hogy elveteti. Azt mondja apa nélkül nem vállal még egy gyereket. 

- Matthew! - áll fel a kanapéról El bátyja. 

Ebből semmi jó nem fog kisülni..... 

Eleanor szemszöge: 

- Terhes vagy? - ront be Matt az ajtón. 

- Igen, látom jól kilogikáztad. 

- Mikor tudtad meg? 

- Tegnap előtt - ülök az ágyra. 

- Miért nem mondtad? - guggol elém. 

- Mert alig vagy itthon. Mo számára szinte idegen vagy. Nem értem.... anélkül is meglenne mindenünk, hogy dolgoznod kéne. 

- Szívem, én szeretem ezt csinálni. Ez volt az életem, az előtt, hogy halhatatlan lettem. Számítanak rám. 

- A lányod is - nézek a szemébe. 

- Eleanor, mint már mondtam szá.....

- Tudod mit kívánok? Azt, hogy bárcsak ne mentem volna el négy éve vásárolni Carly-val. Akkor Dylan nem halt volna meg és most az ő felesége lennék, Mo pedig az ő lánya. Lefogadom, hogy neki a családja lett volna a fontosabb, nem pedig a hülye munkája! 

Danielle szemszöge: 

- Gyere, Mo baba! - emelem ki a kislányt az ágyából. - Elviszlek sétálni. Szerintem jobb, ha ezt nem hallod. 

- Ez durva volt - mondja Cody. 

- Most mi van? - nézek körbe. 

- El azt vágta Matt fejéhez, hogy jobb lenne, ha Dylan még élne, mert ő tuti jobb apa lenne - válaszol Clark. 

- Az ki? 

- 4 évvel ezelőtt ölte meg valaki, míg mi nem voltunk otthon. Ő volt Eleanor barátja. Elég mélyen érintette - ül a lépcsőre Carly. 

- Vajon mi lesz ebből? 

- Válás? - rántja meg a vállát Damien. 

***

- Nem is értem. Egy éve még olyan boldogok voltak a szüleid, de most..... azt hiszem én nem házasodok össze senkivel. Nem akarok kötöttségeket, előbb utóbb úgyis ott kötnék ki, mint Matt és El - mondom Mo-nak, a Hyde parkban. - De miért is beszélek én egy csecsemőnek? - mosolygok a kislányra.

Jelez a telefonom, így megnézem kitől kaptam üzenetetet. Carly.

Matty ma a kanapén alszik.   C

Gondoltam. Csoda, hogy Eleanor nem penderítette ki a házból.    D

Megtette volna, ha nincs ott Cody és Clark.    C

Ez már komoly.......      D

Ismeretlen szemszög: 

~ Azt hiszem ez lesz az - lépek egy csodaszép ház kapujához, majd megnyomom a csengőt. ~ Csak légy itthon!

- Igen? -szól egy ismerős hang a kapucsengőbe. 

- Szia! Beengedsz? - kérdezem. 

- Édes Istenem! Hát persze! - mondja. 

A kapu kinyílik és Matty szinte kiront hozzám. 

- Hiányoztál - ölelem meg. 

- Te is nekem.